Zakuszka, az őszi sláger

Kedveseim, ideje komoly dolgokkal is foglalkozni, elég volt a szárazság miatti folytonos nyavajgásból, ezen mi változtatni, sajnos nem tudunk, de tehetünk azért, hogy télire a kamra/pince polcai színesen, ízlésesen és ízletesen megteljenek kompótokkal, savanyúságokkal és befőttekkel.

Ma a befőttek királynőjére összpontosítanék, a zakuszkára vagy givecsre, ki ahogyan szereti nevezni ezt a csodát. Bár (eddig) titkolt vágyam az volt, hogy saját termesztésű gogospaprikából készítsük, az időjárás ezt alaposan áthúzta, az ébredés eredménye az lett, hogy a piacról szereztük be mind a gogost, mind pedig a vinetát, a hagyma és a paradicsomlé viszont a kertből kikerült.

Nyílván megvan mindenkinek a maga bevált receptje, de arra (is) gondolok, hogy majd az idő múltával az X vagy Y vagy Z generáció is főzne, s akkor milyen klassz lesz majd, hogy pont a vasarhely.ma honlapjáról inspirálódhat zakuszka dolgában.

Vágjunk tehát bele: legyen jól, tisztára mosott üvegünk, mi a 4 decist használjuk és a neki megfelelő fedő – ez az amit el szoktunk hanyagolni, s amiután a forró zakuszkát kiszedjük a lábasból, keresgélünk, kapkodunk, imádkozunk, olykor kétségbeesve számolunk, hogy legyen elég a fedő. Ha pedig nincs elég, ilyenkor a szomszédok járnak a legjobban, mert kapnak kóstolót jó bőven a főzetből.

És akkor a recept egy adaghoz:

• 4 kg gogospaprika torzsastól, magok nélkül
• 2,5 kg sűlt és ledarált vinetta
• 1 liter olaj
• 1 liter paradicsomlé
• 1,5kg hagyma
• Babérlevél, só, szemesbors

Könnyes szemmel a hagyma pucolásától és darálásától, odatesszük dínsztelni az így kialakult masszát, mindaddig, amíg a leve leapad és a hagyma megpuhul, majd hozzáadjuk a gogospaprikát a magvaktól megpucolt torzsával együtt. A torzsa azért fontos, mert egyrészt nagyon jó az íze, másrészt viszont krémesebbé teszi a zakuszkát. Mindezt addig kavargatjuk, amíg ismét leapad a folyadék és megpuhul a paprika is, majd ezt követően adjuk hozzá a fűszereket, kb fél tasak szemesborst, sót ízlés szerint – ajánlom fokozatosan hozzákavarni ezt és időnként megkóstólni, hogy nehogy már az első nekifutásnál elsózzuk a főztünket, végül az olajat és a paradicsomlevet.

Ebben a szakaszban érdemes hosszú nadrágot és hosszú ujjú blúzt viselni, mert a vinetától elkezd szökdösni a forró zakuszka és a kályha körüli falat is ajánlott letakarni valamivel, különben ki sem hűl és már készülhetünk is a meszelésre.

Ez a folyamat addig tart amíg enyhén folyékon lesz a főzet, fontos, hogy ne legyen túl kemény, különben levegős marad a zakuszka és emiatt fennáll a veszélye annak, hogy idő előtt megromolik.

Amikor megvan, kitesszük az üvegekbe, miután jól lezárjuk a fedővel 5 percre a feje tetejére állítjuk ezeket, majd szintén egy előre pokrócokkal, vastag takarókkal előkészített helyre, száraz dunsztba tesszük. Két-három nap után, miután a befőtt teljesen kihűl lehet cimkézni és polcra tenni, vagy már lehet is fogyasztani.