Viccelődhetünk április 1-én?

Április 1-e a bolondok, vagy a bolondozások napja. Ez egy olyan, több kultúrában is elterjedt hagyomány, amely főleg a tél távoztával és a tavasz érkeztével bolondozásra, játékosságra ösztönzi az embereket – bár az igazi eredete máig is tisztázatlan. Az egyik felvetés szerint kelta hagyomány, amikor a tavasz megérkezését ünnepelték. Egy másik lehetséges magyarázat szerint IX. Károly francia király egyik rendeletéből ered. 1564-ben az új esztendőt április 1-ről január 1-re tétette. Az akkor szokásban lévő újévi ajándékozás megmaradt, de a rendelet után április elsején már csak bolondos ajándékot adtak egymásnak az emberek.

Ezen a napon a családtagok, barátok, de még a munkatársak is megviccelték egymást, a sajtó pedig olyan képtelen híreket tálalt az olvasók, nézők, rádióhallgatók elé, amelyek egyébként elképzelhetetlenek voltak. Például egy francia lap arról írt, hogy lebontják Párizsban az Eiffel-tornyot, míg egy londoni újság azt próbálta elhitetni, hogy a Big Ben óráját kicserélik egy digitális órára. A BBC egyik évben arról számolt be, hogy Svájcban milyen gazdag spagettitermés lett, az amerikaiak pedig 1878-ban elhitték az egyik újságnak, hogy Edison a fonográf után egy olyan találmányt készül szabadalmaztatni, ami a földet gabonává, a vizet borrá változtatja.

Gyerekkorunkban mi is kihasználtuk az április 1-ét és mindenféle tréfás csínytevéseket találtunk ki. Például elbújtunk egyik órán a tanár elől, mintha nem lennénk az iskolában, mire ő is ,,vette a lapot” és miután ,,üres” volt az osztályterem, távozott. Összegomboltuk a fogason a kabátokat, a biológia laborban felöltöztettük a csontvázat, megfordítottuk az osztályban a táblát. Otthon cukor helyett, sót tettünk az asztalra a tea mellé, a sótartóba porcukrot, villát a leves mellé, előre, vagy visszavittük az óra mutatóit, vagy elrejtettük a családtagok félpár cipőjét. Mindez jó hangulatot teremtett, oldotta a feszültséget, jobb kedvre derített, senki nem haragudott meg, nem lett negatív következménye a viccelődéseknek.

Vajon ma kivel, milyen ,,jópofaságot”, vicceset tehetünk? Vajon megsértődne-e a tanár, vagy az osztálytárs, a munkatárs efféle humoros esetektől. Értékelnék-e a humorunkat? Vagy mi tudnánk-e nevetni, ha velünk viccelődne a barátunk, a hozzátartozónk? Vagy megsértődnénk, nem vennénk jó néven, esetleg magunkban még duzzognánk is, hogy mire ,,vetemedtek”?

Jó volna, ha őriznénk a humorunkat, a játékra, játékosságra való nyitottságunkat Legyen egy felszabadult, humoros, vicces április elsejénk, azt kívánom!