Van értelme kertészkedni! Még ha nem is jön össze minden

Július közepétől hivatalosan is megnyílik a kertekben a betakarítási szezon. Eljön a számvetés ideje.

Miközben a környező domboldalakon kora hajnaltól napnyugtáig zúgnak a kombájnok, zajlik az aratás, a kertekben és a konyhákban is beindul a betakarítás és az eltevések időszaka. A kertészek elkezdik hasonlítgatni terméseiket, kinek pirosabb, kinek édesebb-levesebb a paradicsoma, van ahol összejött és van ahol szegényesebb a termény.

Nálunk finom-vegyesre sikerült, de a mérleg nyelve mégis az elégedettség felé hajlik: leszámítva a csapnivaló zöldborsó-, murok- és petrezselyemtermést, a többire nem lehet panasz. Persze, nem minden érik meg egyszerre, de fokozatosan mindenből lehet már csemegézni és bizonyos terményekből elkezdődik a téli eltevések időszaka.

Idén a paszulyból nagyon bő termés volt, illetve még mindig van, a szemesből és a sima zöld paszulyból egyaránt. Egy részét fagyasztottuk, másik részét konzervként tároljuk télire, de nyilván heti rendszerességgel főztünk levest a finom, zsenge tejespaszulyból vagy főzeléket a zöld paszulyból. Főzőtökből sem szenvedtünk hiányt, ezt tanúsíthatják a barátaink, rokonaink is, akiknek heti rendszerességgel küldtük a városba a termést.

Ami a paradicsomokat illeti, végül jó döntésnek bizonyult, hogy U alakban ültettük a palántokat, egy részét ugyanis egyesek szerint megégette a nap, mások szerint fekete ragya tette tönkre. De mivel nagy volt köztük a távolság, a java megmaradt és szép, egészséges, zamatos paradicsomtermés lett, amiből szüleim nagyon finom paradicsomlevet főztek ki.

A másodjára vetett cékla is behozta a lemaradást, szerintem hamarosan itt is kezdődhet a betakarítás. Szintén elfogadhatónak tekinthető az uborkatermés, a sok eső meghozta a várt eredményt, a lényeg, hogy ha eltevésre szánjuk, akkor jó, ha nem hagyjuk elnőni. Mivel nem mindig sikerül annyi uborkát leszedni, hogy egy dobással megoldódjon az eltevés, ezért egy olyan receptet sikerült szereznem nagynénémtől, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre csak egy-két üveggel tegyünk el. Minden felhajtás, forrázás, dunsztolás nélkül.

A recept így szólna: 4,5 liter víz, 1,5 liter 9 fokos ecet, 500 gr. cukor, 200 gr. só, egy tasak szalicil. Az említett összetevőket összekeverjük, simán, mindenféle forralás nélkül. A befőttes üvegek aljára teszünk ízlés szerint csombordot, kaprot, kötelező módon egy csípős paprikát, mustármagot, 4-5 szem fekete borst, babérlevelet, tormát és tetszés szerint néhány szelet murkot. Ezután jöhetnek az uborkák. Mi 8 decis vagy 1,5 literes üvegekbe tesszük az uborkát, hogy ne unjunk rá télen, akár egészben, vagy ha mégis egy picit nagyobbak, akkor karikára vágva. Erre jön az elkészített savanyított lé. Lezárjuk, lehetőleg új fedőkkel, és mehetnek a pincébe/kamrába. Amint már mondtam, nem kell forrázni a zöldségeket, nem igényelnek semmiféle dunsztolást. A maradék levet pedig eltesszük a következő eltevésig, mire nő még annyi uborka, hogy egy-két üveget meg lehessen tölteni. Az a jó ebben az uborkalében, hogy nem kell minden eltevéskor nagy felhajtást csapni az előkészítéssel: egyszer megcsináljuk és a kicsivel több, mint 6 liter lé elég sok eltevéshez elegendő.

Közben kiszedtük a hagymát is, nagyon jó termést arattunk, 1,5 kg dughagymából sikerült két talicska hagymát termeszteni, ezek most szépen száradnak a padláson. A foghagymát szépen felfontam, így egyrészt kéznél van főzés esetén, másrészt feldobja a terasz hangulatát. Harmadrészt pedig biztosan távol tartja a gonosz szellemeket.:)

Idén először próbálkoztunk a nyár közepi veteményezéssel: a hagyma helyére ugyanis zöldborsót, fekete retket, uborkát és jégsalátát vetettünk, nem tudjuk mi lesz belőle, de mivel a rádió azt mondta, hogy elképzelhető késő ősszel egy újabb termés, ezért mi is megpróbáltuk.

A következőkben a paprika, a krumpli és más zöldségfélék terméséről számolok be, addig is mindenkinek jó termést és finom házi eltevéseket kívánok!