Február 14. Valentin-, vagyis Bálint-nap, amely a 20. század végétől terjedt el, mint a szerelmesek ünnepe.
A népi hagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy, hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni. A „nyavalyatörésre” (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
Története
Az ókori Rómában február 13-15. között tartották az ősi eredetű pásztorünnepeket, Faunus és Lupercalia (más néven Februa) ünnepét. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. De voltak kellemesebb részei is: az a nap Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe is volt. A fiatal leányok Júnó templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához.
A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Az egyszerű nép ifjú férfiai pedig ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.
A 3. század végén Rómában élt egy keresztény pap, Valentin, aki a császár tiltása ellenére, megeskette a szerelmes ifjakat. II. Claudius ugyanis megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy házasságot kössenek, hogy jobb katonákká váljanak. A császár ezért börtönbe vetette és halálra ítélte a keresztény papot. A legenda szerint Valentin halála előtt csodát tett, a börtönőr vak leányának visszaadta látását, kivégzése napján pedig üzenetet küldött neki, amelyet így írt alá: ,,A te Valentinod”. A hagyomány szerint innen ered a Valentin-napi üzenetküldés szokása.
Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintra a pogány Luperkália ünnepnapjával majdnem pontosan egy időben, február 14-én emlékezzenek. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.
A Szent Bálintok tisztelete később Itálián kívül – így a Magyar Királyságban – is elterjedt. Elsősorban a Német-római Birodalomban, és az Osztrák Hercegségben örvendett nagy tiszteletnek. Magyarországon napjához sok-sok, vidékenként eltérő népszokás kapcsolódott a régi világban.
Forrás: Wikipédia