Ünnepi fények a hétköznapok nehézségei ellen

Hangulatos ünnepi fények, világító óriáskerék, tea- illetve forralt bor illat és vidám gyerekarcok, – talán ez az a három szó, ami leginkább jellemzi a marosvásárhelyi karácsonyi vásár idei kiadását.

Az ünnep közeledtével, dacára annak, hogy nem havazik idén sem, a karácsonyi vásár az, ami képes karácsonyi hangulatot teremteni a városban és nem mellesleg az emberek szívében is, ha nyitottak rá. A Színház téren már december elejétől a karácsony honol. A vásárban szaladgáló gyermekek arca csupa öröm, az árusok a szokásosnál is illedelmesebbek, előzékenyebbek. A vásárban sétálgatva könnyedén hiheti el azt az ember, hogy csodák igenis vannak, amikben megéri hinni. Megállva a vásárban és kicsit körbe tekintve az embernek az a benyomása támadt, hogy az óriáskerék forgása mintha kicsit jelezné számunkra azt, hogy az idő telik, ideje betárazni a szívünk kamráiba a karácsonyi hangulatból, mert bizony jól fog jönni még a nehezebb időkben.

Igen kettős érzések kavarognak mégis a karácsony kapcsán. Székelyudvarhelyen olyannyira igyekeznek a karácsonyi idillt megteremteni, hogy alig hagyták gyászolni a lakosságot, habár december 18-án múlt egy éve, hogy a Tamási Áron bentlakásának egy része beomlott. Bár aznap gyertyát gyújtottak a bentlakás előtt az arra járók, a tanári kar is kivonult megemlékezni, másnap reggelre már nyoma sem volt a gyertyáknak az internátus kapuja előtt.

Sokak számára nehéz év volt 2024, kitudja, talán a csillagok álltak így össze. A Színház tér közepén lévő tűztől minél távolabb kerül az ember -fizikai és mentális értelemben is- sok helyen csapja az embert arcon a valóság. A bódék vidám színei és az óriáskerék csillogó fényei mögött ott húzódik egy másik világ is. A világ, ahol a hétköznapok nehézségei nem szűnnek meg csak azért, mert közeleg a karácsony. Egy pillanatra megálltam, és elnéztem egy magányosan álldogáló férfit, aki a téren kívüli várta a buszt, kezében egy megviselt szatyorral, benne egy kenyérrel. Látszott rajta, hogy az ünnep nem hozott számára könnyebbséget, talán csak egy újabb hideg estét jelentett.

Miközben újra és újra megcsodáltam az óriáskerék lassú forgását, egy gondolat járt a fejemben: talán nem is a tökéletes karácsony a lényeg, hanem az, hogy megőrizzük a szívünkben azt a kis szikrát, ami tovább visz minket a legnehezebb időkben is. És ha csak egy pillanatra is, de elhisszük, hogy a csodák valóban léteznek, talán már az is elég ahhoz, hogy új erőre kapjunk, hogy könnyebben lendüljünk tovább hétköznapi bántalmainkon.