Újranyílt a görgénysóaknai sós fürdő

Tizenöt éves szünet után ismét megnyitotta kapuit a görgénysóaknai fürdő. Az elhanyagolt sós fürdőt Ioan Ţogorean „vette kezelésbe” és tette használhatóvá.

A hétvégi kánikulában remek mentsvárként szolgált a görgénysóaknai fürdő, amelyet működésének első két napjában környékbeli, szászrégeni és marosvásárhelyi vendégek kerestek fel. A teljesen lepusztult strand csaknem másfél évtizedig állt ebek harmincadján. Legutóbbi ottjártunkkor, ezelőtt három évvel a valamikori gondozott pázsitot burjánok nőtték be, a sós vizű medencében a lépcső fadarabjai lebegtek, a szabadtéri bútorzat elkorhadt illetve eltűnt. Ilie Tătar Chirilă polgármester úgy jellemezte a helyet, hogy az, ami a község és a térség büszkesége és kincsesbányája kellene hogy legyen, az sokkal inkább Sóakna szégyenévé vált. Egy időben az önkormányzat szerette volna megvásárolni, rendbe tenni és működtetni a fürdőt, azonban a tulajdonosok a polgármesteri hivatal számára megfizethetetlennek tűnő összeget igényeltek. Ilie Tătar Chirilă az újraállamosítást fontolgatta, azonban a bíróság nemet mondott a szociáldemokrata elöljáró antidemokratikus módszerére. A fürdőt végül Ioan Ţogorean vásárolta meg az Amerikában élő tulajdonosoktól. „A tavaly nyáron éppen Nagyboldogasszony Napján tartottam hazafelé a füzesmikolai búcsúról, amikor betértem Görgénysóaknára. Amikor megláttam a lepusztult fürdőt, tudtam, hogy valamit tennem kell a megmentéséért. A családom is támogatott, én meg felvettem a kapcsolatot az Egyesült Államokban élő tulajdonosokkal, megalkudtuk az árat, és megkötöttük az üzletet” – magyarázta a megnyitón megelőzően az új tulaj.

Görgénysóaknát (románul Jabeniţa) először 1453-ban említik a dokumentumok mint a görgényszentimrei királyi birtok részét képező falut. Egy 1780-ban keltezett dokumentumban olvasható először a község jelenlegi területén levő felszíni só jelenlétéről. Egy 1854-es okirat több mint egytucatnyi sós kútról tesz említést. Egy 1847-es írásban az szerepel, hogy az 1840-es évek előtt már létezett berendezett fürdő, amely az egyik tárna beomlásával alakult ki. A 19. század végére Maros-Torda vármegye egyik legismertebb, kizárólag a társadalom felsőbb kategóriája által látogatott fürdőjének nőtte ki magát. A századforduló előtt az állami kincstár elzálogosította, majd egy marosvásárhelyi vállalkozónak, Grün Izsáknak adta el. Ő az, aki felújítja, hétszobás belső fürdőt és 45 szobás lakóházat épít. A magyar állam 1913-ban Görgénysóaknát hivatalos fürdőteleppé nyilvánítja. Az impériumváltást követő időszakban Mihai Algiu kezébe kerül, akit 1948-ban, államosítás címen a kommunista hatalom megfoszt tulajdonától. Ţogorean az ő leszármazottjaitól vásárolta meg a fürdőt, amelyet ortodox pópák jelenlétében szentelt és avatott újra. A vállalkozó további beruházásokat ígért, beleértve a szálláshelyek és egy étkezde kialakítását.