Kali István
Donald Trump újraértelmezte az amerikai védelmi stratégiát: a háború helyett a biztonság árát kezdte el megfizettetni szövetségeseivel. A NATO-tagállamokkal közölte, hogy saját védelmükért többet kell áldozniuk, különben az Egyesült Államok támogatása sem magától értetődő. Az európai vezetők most válaszút előtt állnak: engednek Trump nyomásának, vagy önálló védelmi stratégiát építenek ki?
Donald Trump elnöksége (2017–2021) alatt az Egyesült Államok nem indított új háborút, de folytatta az előző adminisztrációk által megkezdett katonai műveleteket. Ez önmagában is szokatlan jelenség egy olyan ország esetében, amelynek védelmi költségvetése a szövetségi kiadások mintegy 17,5%-át teszi ki, azaz 895 milliárd dollárt. A fegyveripar számára a háborúk által generált kereslet kulcsfontosságú, így Trump stratégiája érdemi változást jelentett az amerikai védelmi politikában.
A volt elnök, aki üzletemberként vált ismertté, pontosan tudta, hogy a gazdaság stabilitásának záloga nem a folyamatos konfliktus, hanem a kiszámíthatóság. Trump ezért egy új narratívát vezetett be: a háború helyett a biztonságra helyezte a hangsúlyt. Stratégiájának lényege az volt, hogy a NATO tagállamait magasabb védelmi kiadásokra ösztönözze, GDP-jük 5%-ának katonai célú felhasználását javasolva.
A republikánus elnök világossá tette, hogy azok az országok, amelyek nem hajlandók saját védelmükre megfelelő összeget fordítani, ne számítsanak az Egyesült Államok automatikus védelmére. Ez a kijelentés komoly feszültséget gerjesztett a NATO-n belül, ám senki sem akarta megkockáztatni a szövetség destabilizálását azáltal, hogy nyíltan szembeszáll Trump követeléseivel.
Feszültség a NATO-ban
Trump egyik fő kampányígérete a NATO terheinek igazságosabb megosztása volt. Második elnöksége kezdetén megerősítette ezt a célt, kijelentve, hogy a tagállamoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk saját biztonságuk finanszírozásában. Amikor szembesítették azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államok maga sem költ 5%-ot védelemre – hiszen jelenlegi kiadásai a GDP 3,4%-át teszik ki –, Trump azzal érvelt: „Mi védjük őket. Nem ők védenek minket. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán bármit is kellene költenünk.”
Ezek a kijelentések különösen érzékenyen érintették az európai szövetségeseket, akik számára a hirtelen védelmi kiadásnövelés gazdasági szempontból nemcsak kivitelezhetetlen, hanem politikailag is nehezen vállalható lépés lenne. Boris Pistorius német védelmi miniszter például világossá tette, hogy az 5%-os cél elérése Németország számára irreális.
A gazdasági teljesítményünk öt százaléka a szövetségi költségvetés 42%-ának felelne meg – ez majdnem minden második euró, amit a kormány elkölt, mintegy 230 milliárd euró. Ezt nem tudnánk kigazdálkodni, de még elkölteni sem – mondta Pistorius.
Európa új védelmi stratégiája
Nemcsak Németország, hanem Nagy-Britannia is elutasította Trump javaslatát. London jelezte, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudja növelni védelmi kiadásait a GDP 2,5%-a fölé 2030-ig. Az európai vezetők ezért új stratégiai megközelítést keresnek.
Hétfőn Brüsszelben az EU-tagállamok képviselői találkoznak, hogy megvitassák az európai védelem megerősítésének lehetőségeit. Az esemény fontosságát jelzi, hogy azon részt vesz a NATO főtitkára, Mark Rutte, valamint Keir Starmer brit miniszterelnök is. Az Európai Bizottság számításai szerint az EU-nak a következő évtizedben 500 milliárd eurót kellene védelemre fordítania – miközben a 2021–2027-es uniós költségvetésben erre mindössze 8 milliárd eurót különítettek el.
Trump nyomása tehát láthatóan új helyzetet teremtett a transzatlanti kapcsolatokban: az amerikai katonai dominancia eddigi biztosítéka már nem magától értetődő. Az európai vezetőknek gyorsan dönteniük kell, hogy önálló védelmi struktúrát építenek ki, vagy megpróbálnak engedményeket tenni a Fehér Háznak.
A kérdés nem az, hogy Trump követeléseit elfogadják-e, hanem az, hogy milyen árat hajlandók fizetni az európai kormányok a saját biztonságukért.
Kulcsár Andrea
vasarhely.ma
