Lengyel ErikaHa valaki kérdezné, természetesen, nem várom a telet, ennek ellenére oda kell figyelnünk, hogy a kertet és környezetünket felkészítsük a hideg évszakra. A kertben például, ott, ahová a traktor nem fért be, lovas ekével szántotta fel apja a földet.
Jött Gyuri bácsi, ő fogta az ekét, a lovat pedig apja vezette. Fontos ez a művelet, mert ezáltal szellőssé válik a föld, könnyeben beszívja majd az esőt, ha egyszer ebben az életben még hajlandó lesz esni, és ha megfagy, sokkal könnyebben lehet majd megmunkálni tavasszal.
A fóliában kell majd még felásni a földet, de ott most egyelőre a salátákkal kísérletezek, meg aztán egy pár hagymát is dugványoztam, hátha lesz valami a saláta- illetve zöldhagyma téli termésből.
A kedvenc virágom a rózsa, ebből kifolyólag nagyon sok rózsatő van az udvaron, azokat is vissza kellett vágni, a kiskertet is ki kellett takarítani. Itt, a rózsák között fedeztem fel egy több mint fél kilós retket, valószínűnek tartom, hogy a retekmag valamikor a tavasszal szóródott szét véletlenül és mivel nem vettük észre kinőtte magát a világból. Sajnos, amikor kettévágtam, a belseje már fás, ehetetlen volt, de a látvány megért mindent 😊
Mindig utolsóként kerül be a kertből a brüsszeli káposzta, így történt idén is, nem lettek nagyok a gumók, de egy jó zöldségleves zamatához mindenképpen hozzá fognak járulni.
Végezetül lekerültek a slagok, lezártuk a kinti vízcsapokat, hogy ne fagyjanak meg és üvegvattába „öltöztettük” a hidrofort ugyanebből a célból.
Most már szinte minden csupasz, még várom, hogy az almafák is levetkezzenek, de ettől függetlenül a tél már kopogtat, korán sötétedik, zúzmarások reggel a fák és recseg a megfagyott fűszál. Jön a pihenés, a hosszú olvasások ideje – vettem is pár könyvet erre az időszakra, de már nézegetjük a különbnél különb előadásokat, mozivetítéseket, hogy könnyeben vészeljük át a hosszú téli esték komorságát. Jőjjön már a tavasz! 😊
