Szubjektív úti beszámolók

Mától újabb rovatot indítunk Képeslap címmel, ahol útjaink, kirándulásaink élményeit, pozitív és negatív tapasztalatait osztjuk meg.

Utazni jó. Sokszor halljuk, hogy a komfortzónánkból ki kell mozdulni, mert az milyen jó hatással van a személyiségünkre, az önbecsülésünkre. A környezetváltozás pihentet, feltölt, szellemileg és lelkileg is felüdít, hazatérve sokkal hatékonyabban megy a munka, sokkal jobban bízunk önmagunkban, értékesebbnek érezzük magunkat. Mert egy-egy út során mindig tanulunk valami újat. Nem csak egy múzeumot, vagy templomot ismerünk meg közelebbről, de önmagunkat is. Megtanuljuk, hogyan tájékozódjunk, hol keressük a metrólejárót, a buszmegállót, hol vegyünk vonatjegyet. Megtanuljuk azt, hogy mindenhol ugyanolyan emberek élnek, mint mi és segítenek is, ha kell. Megtanulunk segítséget kérni.

A turisztikai látnivalók mellett – azokról az útikönyvekben, az interneten minden információ megtalálható – a személyes benyomásainkat is megosztjuk, azt, hogy hogyan sikerült megtalálni egy-egy műemléket, vagy hogyan jutottunk el térképpel, vagy térkép nélkül a szálláshelyünkre, hogy boldogultunk egy olyan országban, amelynek alig beszéljük, vagy értjük a nyelvét.

A beszámolóink nem csak a távoli útjainkról szólnak, nem csak a külföldi élményeinkről fogunk írni, hanem azokról a közeli helyekről is, ahová egy-egy hétvégén jutottunk el személygépkocsival, de akár vonattal, vagy busszal, társasutazással, csak a családdal.

A hasznos tudnivalókat is megpróbáljuk összegyűjteni, például, egy-egy helyre mivel érdemes menni, honnan, hogyan közelíthető meg a legegyszerűbben, vagy hol és mit lehet enni, hol érdemes élelmiszert vásárolni, hol van piac. Írunk arról, hogy egy-egy települést miért érdemes meglátogatni, melyek a nevezetességei, mire érdemes figyelni.

Nem egyszer megtörtént, hogy eltévedtünk. Vagy mert nem figyeltünk eléggé, vagy mert az utcanév hiányzott a sarokról, vagy mert rossz irányban indultunk el, aztán csodálkoztunk, hogy miért nem találjuk a címet, ahová igyekeztünk. Nem állítom, hogy nem lettünk kissé idegesek, de nem estünk pánikba.  Miért és hogyan sikerült végül megtalálni a keresett helyet? Erről is szó esik egy-egy útleírásban.

A világ szép és jó érzés azt felfedezni. Van, hogy nem is kell messzire menni, itt van tíz kilométerre tőlünk a felfedeznivaló. De ugye az iskolában tanult, az olvasmányainkból ismert helyeket is jó érzés közelről látni. Rómában a Colosseumot, vagy Bécsben a Hofburgot, Budapesten a Parlamentet, Athénben az Acropolist szívesen tekintjük meg ,,élőben”. Ugyanilyen élményt jelent, ha láthatjuk a vajdahunyadi várat, vagy a brassói Fekete templomot, Kolozsváron Mátyás szülőházát, Berethalomban az erődtemplomot, Csíkszeredában a Mikó várat.

Kövessék szubjektív élménybeszámolóinkat!