Szőcs Kálmánra, az elfelejtett költőre emlékeztek

Szőcs Kálmán marosvásárhelyi költőre emlékeztek 82. születésnapján a Bernády Házban. Az eseményen a fiatalon elhunyt költő életútjáról beszéltek, felolvastak a verseiből. A kezdeményező Nagy Attila azzal a céllal szervezte az estet, hogy a feledésbe merülő marosvásárhelyi költők életművére újból felfigyeljenek az olvasók.

Nagy Attila költő, az est ötletgazdája szeretné, ha azoknak a marosvásárhelyi költőknek, íróknak az életműve, akikről ma alig beszélnek, újból visszakerülne a köztudatba, az olvasók figyelmébe. Ahogy a Vásárhely.ma-nak mondta, körülbelül 30-34 olyan költő, író volt, akiről ma gyakorlatilag nem tudnak. „Színfoltja volt Vásárhelynek, sokszor a Vörös Zászlót azért vártuk, hogy megérkezzék, hogy lássuk, mit írt Kálmán. Egy rendkívüli intellektusnak tartottuk és azon kívül volt egy olyan cinizmusa, amit nem lehetett überelni és mi ezt nagyon élveztük akkor” – fogalmazott az ötletgazda, hozzátéve, hogy Jékely Zoltán mellett Szőcs Kálmán az egyik kedvenc költője, akinek a szerelmi líráját világszínvonalúnak tartja ma is.

Simon György irodalom tanár is azt hangsúlyozta, hogy erre az emlékestre szükség volt, hiszen jelentős költője volt Marosvásárhelynek, akiről a fiatalok már biztos nem hallottak. „Valahogy mintha tényleg eltűnt volna, pedig nem így van. Próbálják itt-ott ápolni az emlékét, Marosszentgyörgyön például Szőcs Kálmán Irodalmi Kör működik, meg Attila biztos majd bemutatja a Székely Könyvtárban megjelent kötetet, de valahogy mégsem, legalábbis a fiatalokhoz biztos, hogy nem jutott el Szőcs Kálmán költészete” – mondta a tanár.

Az est során Gyéresi Júlia színművész adott elő Szőcs Kálmán verseiből, Bíró Zsuzsanna pedig hárfán játszott. A szervezők abban bíznak, hogy ezzel a megemlékezéssel újból leveszik a polcról a versesköteteit és újból olvassák Szőcs Kálmán verseit az irodalom, a költészet kedvelői.

Szőcs Kálmán (1942. szeptember 18. Marosvásárhely –1973. augusztus 20. Marosvásárhely)

Anyját elhurcolták Auschwitzba, őt magát szüleinek barátai rejtegették. Ez a gyermekkori tragikus élmény lett később lírájának alapmotívuma: a szeretetvágy, az elégikus-nosztalgikus hangoltság. Szülővárosában érettségizett 1960-ban. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett román–magyar szakos tanári oklevelet 1963-ban.

Költőként az első Forrás-nemzedékhez tartozott; első verseit 1962-ben közölte az Utunk. A magánytól való félelem, a világ rosszaságának, a közelállók elmúlásának elsiratása, az önvád, a boldogtalan szerelem, a sértett, meg nem értett ember verseinek témája.

Verseire jellemző az elidegenedés elleni tiltakozás, a modern költő személyiségválsága. Közösségi ügynek tartotta tulajdon költői létét, de csalódása kommunista eszményeiben, meghasonlása és labilis idegrendszere végül öngyilkosságba sodorta.

Művei:

• Lelkemben gyermekkóru­sok (versek, Székely János előszavával, Bukarest, 1965. Forrás)
• Csöndes kiáltvány (versek, Bukarest, 1967)
• Papírhajók (versek, Bukarest, 1968)
• Új Kolumbusz (versek, Kolozsvár, 1971)
• Születésna­pok (színmű, Marosvásárhely, 1971)
• Játékaim (versek, Bukarest, 1972)
• Megjött a tornatanár (vidám játék egy felvonásban, Marosvásárhely, 1972)
• Töklámpás (versek, Bukarest, 1974)
• A legszebb éneket kerestem (válogatott versek, Csiki László válogatásában és előszavával. Bukarest, 1977. Romániai Magyar Írók)
• Megjött a tornatanár (színmű, Marosvásárhely, 1979)
• Küldj milliárd palackot (válogatott versek, Sütő András előszavával, Mentor, Marosvásárhely, 1995)
• Válogatott versek; válogatta és szerkesztette Fekete Vince, Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal, Székelyföld Alapítvány, 2019 (Székely Könyvtár)