Színházválság Marosvásárhelyen

Hosszú ideig nincs állandó otthona a vásárhelyi színháznak. Sőt állandó színház sincs. A 19. század végén épült Transsylvania, úgy tűnik, több mint egy félszázadra mégis színháztermet adott a városnak. Rendszerint itt játszottak a különböző vándortársulatok, magyarok, románok, sőt gyakran a csernovici jiddis színház is. 1937-ben azonban ezt a természetes színházi életet egy elhamarkodott, kifejezetten magyarellenes éllel hozott belügyminisztériumi rendelkezés felkavarta. Az alábbiakban erről van szó.

Nyilatkozatok pergőtüzében a megtámadott marosvásárhelyi színházépület

Beszélnek emberek, akták a múltból, de a mai vezetők is elismerik, hogy nincs jogalap arra, hogy a Transsylvania épületéből kizárják a magyar színházat

Tg.-Mures-Marosvásárhely, [1937.] október 25.

A nyár folyamán, június hónapban különös és első pillanatra érthetetlennek látszó rendelet érkezett a megyei, illetőleg a városi hatóságokhoz, ott ahol a magyar színtársulatoknak színházi, vagy annak játszására alkalmas helyiség állott rendelkezésükre. A rendelet a kultuszminisztérium  jelzését viselte magán és azt megküldték egyúttal a legtöbb kisebbségi színtársulatnak is. A rendelet arról intézkedik, hogy azokban a színház játszására alkalmas helyiségekben, melyekben kisebbségi társulatok működnek és amelyekben mozgóképszínházat is játszanak, a jövőben nem szabad színielőadásokat tartani. A rendelet kisebbségi színházakat említ, de első pillanatra kiviláglik, hogy itt csak a magyar színtársulatokról lehet szó.

A rendelet keletkezése minden bizonnyal annak a panasznak tudható be, amelyet a mozgóképszínházak tulajdonosai a magyar filmfeliratozást betiltó rendelet után az illetékes minisztérium elé terjesztettek és amelyben elmondják, hogy a rendelezés életbeléptetése után a mozik közönsége megcsappant, a szórakozni vágyó közönség inkább a színházakat látogatja.

Mi a helyzet Marosvásárhelyen?

Az idei színi évadra a marosvásárhelyi színjátszási jogot, a Szabadkay-társulat kapta meg. A társulat kibérelte a Transsylvánia szálló nagytermét. Alighogy megjelentek a megnyitó előadás színlapja a nyár folyamán kiadott miniszteri rendelkezés végrehajtó szervei megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a felső rendelkezésnek érvényt szerezzenek. A társulat vezetősége minden lehetőt elkövetett, hogy a meghirdetett évadot eljátszhassák és Marosvásárhely ne maradjon színház nélkül. A helyi hatóságok maguk is igyekeznek a bajon segítetni és a színtársulat mindeddig haladékot kapott az előadások megtartására, most azonban közigazgatási bizottság van hivatva felülvizsgálni, hogy a kérdéses terem, annak idején színháznak épült-e vagy mozinak.

Nyilatkozatok

Az üggyel kapcsolatban felkerestük a város régi és új vezetőségét, nyilatkozzanak arról, hogy a Transsylvánia-szálló nagytermét annakidején milyen célra építették meg.

Mit mond Marosvásárhely régi polgármestere?

Bernády György dr.-hoz visz utunk. Marosvásárhely volt polgármesteréhez. A feltett kérdésekre az alábbiakban kapjuk meg a választ:

— A Transsylvania az elmúlt évszázad végén épült. Nagyterme már kezdettől fogva, bár szerényebb keretek között, de mindig csak a színház céljait szolgálta, csak később, a színházi dekonjunktúra idején, mintegy nyolc évvel ezelőtt, lett a szükséges mozifelszerelésekkel ellátva. Marosvásárhelyen színház játszására nem volt más alkalmas terem.

Nyilatkozik Radó Sándor, volt városi műszaki tanácsos:

A Transsylvania nagytermében kezdettől fogva színházat játszottak. A helyiség tulajdonosa a színházkrízis első éveiben vette tervbe, hogy a termet mozi céljaira is átalakítsa. Ekkor az új biztonsági rendelkezéseknek megfelelően alakították át a termet és felszerelték a szükséges moziberendezésekkel. Csak a Transsylvania terme látszott mindenkor alkalmasnak színházi előadások megtartására, sőt később, a Kultúrpalota megépülése után sem lehetett a társulatokat annak nagytermébe áthozni, mert erre a célra számos fogyatékossága miatt nem alkalmas.

Biás István beszél a színházról

Következő utunk Biás Istvánhoz, Marosvásárhely múltjának egyik, legjobb ismerőjéhez visz, aki a székely főváros múltba tűnt éveinek nemcsak minden kulturális megmozdulásait ismeri teljes alapossággal, hanem a társadalmi élet számos más megnyilvánulásai egyik legbiztosabb tudója. Kérdéseinkre adott válaszában teljesen alátámasztja a fentebbi nyilatkozatokat.

— A Transsylvánia színházi terme 1874-ben épült. Már a megépítés utáni első években az összes színtársulatok ezt a helyiséget vették igénybe kisebb-nagyobb megszakításokkal. Itt játszott Krecsányi óbudai—temesvári színtársulata, a debreceni Komjáthy János, Csóka Sándor, Bokody Antal, valamint a kolozsvári Ditrói, Megyeri és Janovics társulaltok. A mozi csak az elmúlt évtized végén költözött be a terembe, miután anyagi okokból szükségessé vált a mozielőadásokra való berendezkedés is.

Mit mond a városi mérnöki hivatal vezetője?

Lássuk most már, hogyan nyilatkozik a terem ügyéről a város jelenlegi vezetősége. Úgy gondoljuk, a legbiztosabb információt a mérnöki hivatal jelenlegi vezetőjétől szerezhetjük meg. Maetz Ervin dr. mérnökhöz intézzük a kérdést.

— Az elmúlt század végén megépült Transsylvánia nagytermében évenként színházi előadások voltak mindjárt a megépítés után. Később, 1919 táján a nagyobb követelményeknek megfelelően alakítoták át a termet ugyancsak színjátszás céljaira. A mozielőadások csak a huszas évek második felében állandósultak tudomásom szerint a teremben.

Nyilatkozik a Transsylvánia épületének tulajdonosa

Most pedig a legautentikusabb helyről kérünk felvillágosítást, milyen célt szolgált a múltban a Transsylvánia nagyterme? Ugron András nyilatkozik erről, a Transsylvania épületének tulajdonosa.

— A Transsylvánia 1874-ben épült meg. Kezdetben mindjárt színielőadásokat tartottunk a teremben. A színpad méretei azonban kibővítésre szorultak, így a tulajdonképeni színjátszás 1876-ban kezdődött meg a Transsylvánia nagytermében.1898-ban a követelményeknek megfelelően az eredeti nagyság egyharmadával bővült a terem, majd 1918-ban Szabó Pál társulatának működése idején az akkori modern követelményeknek megfelelően alakul át. Új tűzbiztonsági berendezéseket szereltünk fel, úgy hogy a terem mindenképen alkalmas legyen a színielőadások megtartására.

Miért kellett mozira is berendezkedni?

1928-ban, miután Vásárhely közönsége a leromlott gazdasági viszonyok között nem bírta meg az állandó szinielőadásokat, arra kényszerültem, hogy mozikellékekkel is felszereljem jövedelmezőség szempontjából. Az egyik udvar fölé egy vashídszerkezettel a tűzfalon kívül teljesen különálló vetítőkamrát szereltek fel és a színház berendezése csak annyiban változott, hogy központi fűtést kapott és a függöny mögé vetítővásznat szereltek fel. A színháznak állandó díszlettára volt, ami főképpen hozzájárult ahhoz, hogy itt állandósultak meg kezdettől fogva a színielőadások. 1919 óta az összes román társulatok is, melyek Marosvásárhelyen szerepeltek, éppen a legteljesebb felszerelés (öltözők, díszlettáruk) miatt, itt tartották előadásaikat és a mozi csak a leromlott viszonyok következtében az utóbbi nyolc évben kapott helyet hosszabb-rövidebb időközökre. A nyilatkozat után könnyen megállapítható, hogy a Transsylvania nagyterme mindenkor a magyar színjátszást szolgálta. Marosvásárhelyen erre alkalmasabb helyiség nem volt és így teljesen alaptalan az az elgondolás, hogy a mozielőadások miatt a rendelet értelmében a marosvásárhelyi színjátszás megfoszthható otthonától.

Zsibói Béla

Ellenzék (Kolozsvár) 1937., 58. évf., 250. sz.

1937. november végén Tomescu belügyi főinspektor személyesen győződött meg róla, hogy a terem eleve színháznak épült és december 8-tól újra játszhatott benne a Szabadkay-társulat.