Milyen volt száz évvel ezelőtt a színészek karácsonya Marosvásárhelyen? Karácsony első napja, 1924. december 25-én: csütörtökre esett. Ünnep ide, ünnep oda, a Székely Napló című napilap bizony megjelent. Benne a színház heti ismertetőjéből kölcsönzött szöveg. Íme.
„Színészek karácsonyai. Egy délutáni előadás robotja után, kivételes szabad est, melyen nem kell játszani. Ez minden. Ez a karácsonyestéje a színésznek, rendesen egyedül, csak egy távolból felvillanó régi emlék a karácsonyfája… A vendéglői szoba rideg magányában éppúgy nem zöldül ki a karácsonyi fenyőgally, nem gyúl ki az ünneplő gyertyácska, mint a kávéház vásári zajongásának tán még sivárabb elhagyottságában.
Az élet a színész kebelébe gyermekszívet lopott, és gyermekkönnyet a szemébe, de meglopta nagy gyermekét a gyermekörömtől.
Gyermekmódra tud sírni sokszor a színész, de gyermekként örülni alig. A könnye valódi, a mosolya már kendőzött. A bánata ünnepek szent perceire átmentett titkos értéke, ám az öröme csupán az élet malmán őrlődött és cinikusan leplezetlen kimerültség. A nagy gyermek örökségétől megfosztott árva, akinek nem gyújthat már szerető kéz sem karácsonyfát… Az est pedig elmúlik, és jön a nappal. A nosztalgiára rávirrad a feledés: az ünnep, mely ismét hétköznapja a hisztriónak (színésznek). Három előadás is egymás végtibe: a megszorozott munka, mely a művészet ünnepi templomszolgálata. Csak múló volt az ellágyulás, az emlékezés lidérce a feltörő gyermekkönny tükrében, és aztán újra: Ridi pagliaccio! A kendőzött mosoly… a tarkálló élet.”
*
A költői sorok talán Molter Károlytól származnak, talán mástól. A művészek a közönséget szolgálták, tanúsítja a műsornaptár:
Szerdán, szentestén nincs előadás.
25-én: Sziklához láncolt királykisasszony. Este nincs előadás. Csütörtök délután: Mihályiné két lánya. Este fél nyolckor: Náni. Éjjeli 11 órakor: Csókoljon meg.
Péntek délután: Antónia. Este: Hollandi menyecske. Éjjel 11 órakor: Szép Heléna.
Szombat: Sztrájkol a gólya. Délután: Falurossza. Vasárnap délután: Obsitos. Este: Sztrájkol a gólya.