Süt a nap, de mi az esőt várjuk

A magyar nyelv attól is szép, hogy egy állapotot több szóval is ki lehet fejezni, viszont vannak szavak, amelyek több értelmet is nyernek, kontextustól függően.

Itt van például a süt szavunk, amelyet, ha a Nappal, mint égi testtel társítunk, a gyönyörű szép idő, felhőtlen ég, napsugár merül fel lelki szemeink előtt. Viszont ha a sütő napot 2024 júliusával olvassuk egybe, akkor itt nemcsak a szép, nyári időre kell gondolnunk, hanem az olyan állapotokra, amikor itt, Erdély közepén a Nap a szó szoros értelmében kisüti, mint a hevített kemence a lelket, a nedvet az emberekből, növényekből, állatokból. Mert ha ilyen időjárással Bukarestben vagy bárhol máshol délen találkozunk, nem jelent nagy meglepetést, ott már mindenki fel van szerelkezve légkondicionáló-, öntöző-, hűtőberendezésekkel. Itt Harasztkeréken viszont nem túl gyakran fordult elő, hogy árnyékban a hőmérő 37 fokot mutasson. Eddig azzal büszkélkedtem, hogy a vályogházam ideális minden évszakra, télen meleg, nyáron hűvös, de az elmúlt napokban a hőmérséklet a nappaliban elérte a 31 fokot is.

A kertben csodával határos módon sikerült megmenteni a paprikást, minden reggel 6 órakor keltem és öntöztem, háromnaponta a paradicsomok is kaptak vizet jó bőven, a melegház növényei mellett. Még nem teljesen biztos, de talán az uborkatövek nem fogják túlélni ezt a megpróbáltatást, csak reménykedni tudok, hogy a következő napok várva várt esőzései csodát teremtenek.

Reggel 9 után nem nagyon lehetett elképzelni a kerti munkák végzését, szintén ilyen hajnali ébredés eredményeként sikerült kiszedni a hagymát, leszedni a zsengés paszulyt, majd a paradicsomot, aminek kifőzéséhez csakis akkor lehetett nekifogni, miután pár fokkal csökkent a hőmérséklet.

A hagymatermés remek, akár a vörös, akár a sárga hagymára gondolok, most beköltöztek a garázsba az autó helyére, és száradnak szépen. Majd ki fog kelleni szednünk a palánta hagymát is, de gondoltam, még maradjon egy kicsit a földben és fejlődjön.

A kinti paradicsomok elméletben gyönyörűek, de az égető nap szabály szerint megperzselte őket, van olyan, amelynek felét el kell dobni, mert pecsétes, égett, romlott. A fóliában viszont nagyon jól érzik magukat, néhány gramm hiányával szint egy kilós paradicsom is termett, ezek szépek, nagyok egészségesek, a kintiek viszont, talán egy fokkal ízletesebbek, bár kínlódtak rendesen a kánikulában. Egy dolog fejlődött gondtalanul: a gaz. Amint picit lehűlt az idő, persze csak alig néhány fokocskát, kicsit megkapáltuk a kertet, kiszedtük a nagyra nőtt gazt. Bevallom, így már elég szép lett a kert.

Kerekednek a vinetták, remélem, hétvégén végre lehet szüretelni, de ide is nagyon sok víz kellett, ahhoz, hogy megmaradjanak. Szerencsére idén még komoly probléma nem volt a kút vízszintje miatt, próbáltam úgy gazdálkodni, hogy a háztartást is ellássam, de valahogy a kert lakói is átvészeljék ezt az eddig nem látott-érzett időjárást.

A szőlő is szépen alakul, talán nem lesz annyi, mint tavaly, de szépek, épek és már pár gerezdet le is hozott apja. Még nem 100 százalékosan érett, de finom, jó volt kóstolónak. Mivel az uborkák kihalóban vannak, ezért pár magot elvetettem próbából a fóliába, hátha jön majd az utánpótlás, az utolsó példányokból pedig készítettem egy üveg kovászos uborkát.

Szerencsére picit lehűlt az idő, próbáljuk összeszedni magunkat, nagyon megviselt fizikailag is, emiatt, ha tehettem, strandoltam, próbáltam túlélni a júliusi kánikulát. Most az esőt várjuk, talán jobban, mint a gyerekek a karácsonyt, így van csak esély arra, hogy a kert lakói tovább ontsák terméseiket még egy ideig.