Spontán látogatás a magyar tengerparton – Képeslap a Balatonról

Ha hiszik, ha nem, idáig soha nem jártam a Balatonon és igazából most sem volt beütemezve. Az elképzelés szerint, Bécsből hazafelé a budapesti karácsonyi vásárt is útba akartuk ejteni, de egy autópálya letérőjénél, spontánul úgy döntöttünk, jobbra fordulunk és a karácsonyi vásár zsivaja helyett a Balaton felé vesszük az irányt.

Nagyon hálás vagyok a barátaimnak ezért a javaslatért, mert a budapesti vásárt már láttam korábban – talán még szebb is mint a bécsi – de a Balatonon eddig soha nem voltam. Ennek hangulatát inkább a híres magyar filmekből, a Pogány Madonnából, A hamis babából, vagy nemrég a Füredi trilógiából próbáltam magamba szívni, de a KFT együttes Balatoni nyár című dala is a fülemben csengett, amint közeledtünk az új célpontunkhoz.

Barátaim gyakran megfordultak itt, Lori például körbefutotta a tavat és jövőre is egy hasonló megvalósításra gyúr, ezért otthonosan mozogtak, bárhol is álltunk meg.

Először Tihanyba mentünk, ahol meglátogattam az apátságot, amelynek felújított múzeumát és a templom alsó részét látogatásunk előtt alig néhány nappal korábban adták át.

Ezután jött egy fotózási felvonás az apátság mellől, de úgy, hogy a képek szépen visszaadják a balaton türkízkék színét is. Kár, hogy nagyon fújt a szél, mert többet is sétálhattunk volna, de a hideg miatt bemenekültünk egy kis, helyi fogadóba, ahol Kormi házigazda-cica társaságában forró levest és hagyományos, magyaros főételeket fogyasztottunk. A mákos és túros rétest már nem tudtuk megenni, azt felcsomagoltattuk és miután egy utolsó fotót készítettem egy paprikával beöltöztetett házról, elindultunk Balatonfüred felé.

Bár barátaim szerint ez egy csendes, klasszikus üdülőtelepnek tekinthető, Tihanyhoz képes sokkal zajosabb volt, lehet, hogy furcsa, de engem kicsit Szovátára emlékeztetett a hangulata. Több kilométer hosszú korcsolyapálya van kialakítva, ahová nagyon sok fiatal jár ki, a hat év alatti gyerekeknek pedig külön pályát működtetnek ingyen a balatonparti településen.

A kocsit közel a Jókai házhoz parkoltuk le, majd elindultunk a tó felé, ahol Bujtor István színész szobra fogad bennünket. Most a Balaton csendes, a parton pihennek a vitorlások, csak egy motorcsónak hajtott ki amíg ott időztünk, csodálva a távoli apátság és a lemenő nap látványát.

Itt is voltak karácsonyi fények, de ha nem is lettek volna, akkor sem érezném hiányát egy karácsonyi vásárnak. Ezidáig valahogy nem merült fel, hogy a Balatonon töltenék el egy nyári szabadságot, de a mostani kirándulás hangulata, a nyugodt, csendes tó egyre jobban erősíti bennem a késztetést, hogy visszatérjek, ezúttal nem nagykabátban, hanem fürdőruhában, napolajjal és egy jó könyvvel tarsolyomban.