Sem jobbak, se rosszabbak nem voltunk

A mai nap margójára, iskolakezdésre

Már csak közvetetten érint az iskolakezdés, mégis érdekel, mert szeretném, ha a ma tanévet kezdők, kicsik és nagyok egy majdani jól felkészült társadalmat alkotnának. Tehát legyenek jó tanítóik, tanáraik, legyenek jó tankönyveik és segédeszközeik, senki és semmi ne hiányozzon ahhoz, hogy okosak, tanultak, műveltek, jól felkészültek legyenek, ha majd végképp kilépnek az iskolából!

Tudom, figyelem, közvetett módon tapasztalom, hogy mennyi gond, kérdés, ellentmondás van a tanügyben. Mikor kezdődjön az iskola? Berögzült szokás szerint szeptember 15-én kezdődött, aztán néhány évtizede ezen hol így, hol úgy változtatnak az illetékesek. Aztán az is, hogy hány félév, vagy negyedév legyen, most már modulokban számolunk, ami a vakációkat illeti, az is felmerült, hogy az sok vagy kevés. A tanárok is állandóan vizsgáznak, tanulnak, megpályáznak egy-egy tanári állást, aztán év elején mégis kiderül, már nem az tanítja a matekot, magyart, angolt, románt, stb. aki az előző tanévben…. Ami lehet, hogy nem mindegy, hiszen, ahány tanár annyi stílus, de a tanulónak így is, úgy is meg kell tanulnia a tananyagot. Hiszen vizsgáznia kell nyolcadikban, aztán tizenkettedikben és nem mindegy, hogyan sikerülnek ezek a vizsgák.

Az iskola, a körülmények, az osztálytársak, a pedagógusok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy hogyan szocializálódik a gyerek, mit tanul a tananyagon kívül, mire nevelik, mit „szed fel” ahhoz, hogy majd olyan felnőtté váljon, aki képes megállni a saját lábán. Hogyan emlékszik majd a tanáraira, melyek lesznek azok a tanórák, amelyeket 10-20, vagy akár 40-50 év múlva is emlegetni fog?

És nem tudok nem gondolni azokra a szeptemberekre, amikor a mi generációnk kezdte a tanévet. Szorongtunk is, örvendtünk is, volt egy kis félelem, egy kis kíváncsiság is bennünk, sok féle érzésre emlékszem. De most már könnyű azokat az időket felidézni, még akkor is, ha sok múlt azon, hogy ki tanította a magyart, a mateket, a biológiát, a földrajzot…

Összességében, kellő távolságból tekintve vissza azokra az évekre, amikor sokat koptattuk az iskola lépcsőjét, azokra a tanítókra és tanárokra emlékszem, akiktől tanultunk valamit. Nem kimondottan a tantárgyat, amit leadott, mert mindannak a sok információnak csak egy részét használtuk, kamatoztattuk az életben. Egy csomó mindent elfelejtettünk, fölöslegesen próbálták a fejünkbe tömni, nem is volt annyira fontos, viszont sok mindenre alapoztunk új tudást, új ismereteket. A jó tanárokra emlékszünk, aki kevésbé volt jó, arról rég megfeledkeztünk.

Milyen volt a jó tanár?  Rafináltan oktatott: ha szimfonikus koncertre jártunk, plusz pontot adott, tanított táncolni, megtanította a Bánk bán betétdalát elénekelni, a Nobel-díjasok élettörténetével kezdte a fizika órát, képzőművészeti kiállításokra küldött, múzeumba vitt, arra biztatott, hogy olvassunk sokat, beszélgetett velünk, kirándulásokon szerettette meg a földrajzot és a történelmet. Következetes is volt ugyanakkor, szigorú, de nem embertelen, jól felkészült, nyitott.

Milyenek voltunk mi, akkori gyerekek? Átlagosak, sokfélék, szorgalmasak, lusták, bátrak, félénkek, kiemelkedőek, szerények. Volt, aki szeretett olvasni, de sokan nem. Volt, aki sokat tanult délutánonként, volt, aki csak az emlékezetére hagyatkozott. Egyesek figyeltek órán, mások nem. Szerintem nem voltunk sem jobbak, sem rosszabbak a mai iskolásoknál.

Reggeltől újból sorok alakulnak ki a kenyérboltban, az utcai forgalomban dugók keletkeznek, az iskolák bejárata közelében pedig lépni sem lehet.

Legyen jó és eredményes iskolai éve mindenkinek, tanárnak és tanulónak egyaránt!