Rossz helyen keressük a jószívűeket

Kereng a neten egy a kis bugyuta videó billkétczről, amelynek az lényege, hogy egyszer kapott ingyen egy újságot egy fiútól, aztán amikor 15 év után gazdag lesz másfél hónap keresés (!) után megtalálja a fiút, hogy megadja a tartozását (kérj tőlem amit csak akarsz…), mire meglepő választ kap. Ez a nagyon okos és szirupos szabópéter is megosztotta motivációs üzenetként és ez a címe: „Nem az a gazdag ember, aki sok pénzzel, hanem aki gazdag szívvel rendelkezik”. Mert ugye a szegény fiú nemcsak gazdagon akart jót tenni.

Induljunk ki abból, hogy egy sikeres bankelnök fia sosem lehetett annyira csóró, hogy ne legyen 25 centje egy újságra. Folytassuk azzal, hogy nemhogy másfél hónapot, de másfél percet sem keresne senkit azért, hogy „jótékonykodjon”. Adós ő valakinek? Áh, inkább az egész világ a magafajtáinak. És az ilyen kamu történetekre indul be egyeseknek a könny- és a nyálelválasztása!

Mondok mást: megtörtént eset, hogy december elején egy kislány könyörgött az édesanyjának a boltban, hogy vegyen neki egy (szintén) 25 centet érő zacskó cukorkát. Nem volt rá pénz, hiába hivatkozott arra, hogy a Mikulás sem hozott neki semmit, pedig jó kislány volt. Az anyuka 8 szelet vékony párizsit kért a hentestől, és valóban a legkisebb és legolcsóbb kenyeret tette a kosarába. Az esetnek a szemtanúja könnyekkel a szemében vásárolt édességet, felvágottat és gyümölcsöt is, majd kint az áruház előtt egy piros tasakban átnyújtotta a kislánynak. „Itt járt a Mikulás és ezt neked akarta adni, de te épp a boltban voltál” – mondta. Az anyuka alig akarta elfogadni az ajándékot az idegentől, csak amiatt tette, mert látta, hogy a gyereke mennyire örül a „Mikulásnak”.

A gazdag szívek sosem a billkétczek, a politikusok, a főpapok, a farizeusok és az írástudók mellében keresendők. Ott sok a duma, a porhintés, a tetszelgés, a látszatmegoldás, és a szélhámosság. Hatalmas „világmegváltó” ötleteket szavaztatnak meg és emelnek törvényerejűvé, amelynek nyomán az ő zsebük egyre vastagabb, és a szegényeké egyre vékonyabb. Sikerült minden jó szándékú kezdeményezést kompromittálniuk, az emberek nem bíznak egymásban sem, nemhogy bennük, és ebben a zavarosban ők nagyon jól érzik magukat. Főleg, amíg vannak olyan észlények, akik tapsikolnak puszta létüknek és körülrajongják őket.

Karácsony felé közeledve vegyük észre azokat, akik igazán rászorulnak a mi segítségünkre!

Tisztelettel: egy újságosfiú, gyufaÁrus. azaz: Árus Csongor László