Retro Glamour, árnyak és fények

Amint azt már korábban jeleztem, megkezdődött a mezőgazdasági szezon és kihasználva a jobbacska időjárást, gyorsan és teljes elszántsággal nekiláttunk az ültetés-vetésnek, így rekordidő alatt földbe kerültek a murok, petrezselyem, peszternák és saláta magok, a dughagyma és a fokhagyma, bónuszként pedig ipari mennyiségben kardvirág. A melegházban már cseperedik a hónapos retek, kibújt a saláta, az uborka viszont várattat magára.

Egy kiadós meló után bizony jól fog egy kis lazítás, ezért két különleges eseményre is jegyet váltottam az elmúlt napokban. Mindkettőt a nemrég európai uniós pénzekből felújított Kultúrpalotában szervezték; az egyik felidézte a két világháború közötti hangulatot a korhoz illő zenével és divattörténettel, a másik pedig az emberi lélek árnyait és villanásait szemléltette a fény és zene segítségével.

Az utóbbi időben, ahányszor a főtéren jártam, mindig megakad a szemem Theodor Pallady Intim napló című kiállításának plakátján, de soha nem volt annyi időm, hogy felmenjek és megnézzem. Ezért jött kapóra a Kultúrpalota Csütörtök a múzeumban sorozata keretében a Pallady Retró Glamour című rendezvény.

Az est során három rendkívüli hölgy, Cora Fodor, a Maros Megyei Múzeum kutatója, Raluca Maria Partenie bukaresti gyűjtő, a Kis Párizs Múzeum társalapítója és nem utolsó sorban Ana Maria Galea énekesnő adták vissza a két világháború közötti hangulatot.

Cora Fodor művészettörténész Pallady egyik kedvenc témájáról, a női intimitásról szóló remekműveket felvonultató kiállítás kontextusát ismertette, részletezve a festőművész nők iránti vonzalmát mind bukaresti, mind párizsi élete során. Mint kiderült, második feleségét – miközben az elsővel még házasságban élt – párbajon nyerte el. Amint az intim naplójából kiderült, az sem zavarta a művészt, ha éppen egy légi riadó során, a mellette helyet foglaló csúnya nőt kellett átölelnie, csókolgatnia… Erről a szenvedélyről árulkodik a marosvásárhelyi tárlat is, nők százai álltak modellt a festőnek felöltözve, de leginkább ruha nélkül.

Raluca Maria Partienie a két világháború közötti divatról, nőiességről és modernitásról beszélt. Szerinte, a korszak társadalmi változásai avantgárd öltözködési és művészeti irányzatokban nyilvánultak meg, és a divat különösen fontos szerepet játszott a mentalitás modernizálásában. Az új szépségideál megbotránkoztatta a közvéleményt, de a korban elfogadott öltözködési elvek, a funkcionalitás és a mozgás szabadsága ma is érvényesek. Pallady női portréitól indult az előadás, amelyben kiderült, hogy mikor és miként rövidült a haj és a szoknyák hossza, de a fekete szín népszerűségéről, az alsóneműk 20. századeleji fejlődéséről, a női testtel kapcsolatos felfogásról és a húszas években kialakult új típusú nőiességről is szó esett. A bukaresti gyűjtő néhány ruhadarabot is bemutatott a két világháború időszakából és egyedi darabokkal szemléltette a női alsóneműk alakulását.

A két előadást az Ana Maria Galea Trio együttes előadása fűszerezte, lenyűgöző zenei körútnak lehettek részesei mindazok, akik eljöttek az eseményre. Az énekesnő, Daniel Csikos zongoristával és Vaughn Roberts trombitással az 1920-as és ’30-as évek hangzásvilágába kalauzolta a közönséget. Az akkori építészet, festészet és mindenekelőtt zene iránti szenvedélyét, a két világháború közötti korszak nosztalgiáját és eleganciáját közvetítette Ana Maria meleg és kifejező hangja. Zenei utazásunk a híres Zaraza tangó történetéből indult ki. Útközben felfedezhettünk és hallhattunk más darabokat is, mint például a Trurli és az Unde e Târgoviștea, ez utóbbi a városi folklór darabja. Minden hang, minden akkord visszarepített az időben, és megelevenítette a két világháború közötti korszak vibráló hangulatát.

S ha már ennyire belejöttem a “„élekművelésbe”, nem hagyhattam ki Andrei Irimia zeneszerző Lights and shadow nemzetközi turnéjának marosvásárhelyi állomását sem. A művész hazánkban, de Párizsban és London színpadra viszi a zene és fények elragadó világát, amelyben a neoklasszikus zene ellentmondásai és harmóniája varázsolják el a közönséget. Amint azt a szerző is hangsúlyozta, nem egy egyszerű zenei turnéról van szó, hanem egy utazásról az egyén fénye és árnyai között, amelyben az ellentétek meghatározzák a zene kimondhatatlan szépségét.