Régmúlt idők karácsonyi üdvözletei

Az internetes világ előtt az volt a szokás, hogy az ünnepek közeledtével, karácsonyra, újévre, húsvétra az emberek üdvözleteket küldtek egymásnak. Születésnapi, vagy névnapi jókívánságaikat is így tolmácsolták, díszes, a kor ízlésének megfelelő levelezőlapokat küldözgettek egymásnak.

Az első, majd a második világháború előtt és alatt sem szünetelt ez a szokás, aki a fronton volt és tehette, az is írt az itthoniaknak, ahogy az otthonmaradottak is gondoltak a harcban levőre és ezt egy színes, vagy kevésbé színes levelezőlapon értésére is adták.

Ahogy fejlődött a világ és a nyomdatechnika, az üdvözlőlapok is egyre színesebbek lettek, a dizájn is változott, a tervezők megpróbálták fantáziájukat korlátok nélkül használni, ötleteltek, ami sokszor súrolta az ízléstelenség határát. A csillámporos, pezsgős poharat, karácsonyfaágat, színes gömböt, kéményseprőt, kismalacot ábrázoló üdvözlőlapok minden karácsony előtt megérkeztek távoli családtagjainktól, rokonainktól, barátainktól és hasonlókat küldtünk mi is, mást ugyanis nem is forgalmaztak. A szöveg is nagyjából ugyanaz volt: „kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet!”, vagy „bort, búzát, békességet az új esztendőben” kívántunk egymásnak.

Ám, ha ma visszatekintünk ezekre a giccses képeslapokra, gyakran mosolygunk és nosztalgiázunk, hiszen ma már sms-ben, messengeren, wathsappon kívánunk egymásnak boldogságot, hosszú életet, áldott ünnepet, de van, hogy csak kiírjuk a Facebookra, ahol valamennyi ismerősünket megcélozva kívánunk minden földi jót mindenkinek.

A most látható képeslapokat 1902 és 1942 között adták ki és küldték egymásnak az emberek. Akik ugyancsak a jóban, szépben, békében bíztak, mint most mi.