Pontosan ötven éve jártam először Nyugaton, ami akkor kelet volt – Kelet-Németország, rövidítve: NDK (Német Demokratikus Köztársaság). Kétévente kegyként megkapott harminc napos külföldi tartózkodásból két hetet az akkori vasfüggöny mellett töltöttem, és egy spontánul összeverődött ifjúsági találkozón ismerkedtem meg Gottfried nevű kelet-német fiúval. Akadozó német nyelven történő beszélgetésből tudtam meg, papfiú létére nem lenne akadálymentes egyetemi tanulmánya, ezért először szakmát tanul, és keramikus szeretne lenni. Szórványos levélváltásunk alapján aztán megtudtam, ugyan nem lesz belőle fazekas, mert apja nyomdokában lelkipásztor szeretne lenni, de a kerámiagyártás technikája azért érdekli, s így jutottunk el hármasban – még egy kelet-német utazó barátjával – Csíkdánfalvára, mert az erdélyi feketekerámiáról Nyugaton (Kelet-Németországban) is tudtak.
Úgy ebédidő tájékán érkeztünk a kerámiagyár kapujához, és érdekes meglepetésben volt részünk. Hiába hivatkoztunk arra, hogy a (kelet)németül beszélő barátom is KGST országban él, a kapus egyfajta jóindulattal tanácsolta:
– Jó emberek, gyorsan húzzanak el innen, mert ha a rendőrök észreveszik, akár le is tartóztatják mindhármukat. A csíkdánfalvi fekete kerámiagyártás technikája titok.
Ma is emlékszem még, egyszerűen lelkileg összetörtem, hogy sok száz km-ről jött az én kelet-német barátom s Csíkdánfalván a gyárkapu nem nyílik ki. Tanácstalanságunkban és lehangoltságunkban betérünk a falu kocsmájába, legalább egy sört rendeljek a németeknek. Körülbelül egy félóra múlva hirtelen megtelt a falu kocsmája, akkor jöttek ki a délelőtti váltásból a munkások, s ők is betértek egy sörre. A mi asztalunkhoz is odakérezkedett két székely férfi, s egy közvetlen beszélgetés alakult ki. Egy óra múlva az én Gottfried barátom a feketekerámia készítés legapróbb részleteit is ismerte, s ajándékképpen egy, a székely táskában kihozott csíkdánfalvi fekete virág vázát is hazavihetett.
Másfél évtizedig nem mertem Csíkdánfalván megállni, mostanság pedig enyhe mosollyal jelzem átutazásomkor, politikai titok elárulásánál játszottam közvetítő szerepet, de ma is vállalom.