„Polgármesterként is ugyanaz a Szabi maradtam!”

Polgármesterként is az a Szabi maradt, aki megválasztása előtt volt, egy közvetlen, vidám, kommunikatív ember, aki marosszentgyörgyi elöljáróként nem csak községet, hanem közösséget épít. Éppen ezért Sófalvi Szabolcs nem kívánkozik feljebbre sem az RMDSZ, sem a közigazgatás ranglétráján.

– Nemrég Bukarestben a sokadik kitüntetését vehette át Marosszentgyörgy és polgármestere. Mivel érdemelte ki a valóban virágzó település az újabb elismerést?

– Nem akarok szerénytelen lenni, de ez a munkásságunk eredménye. Ugyanis ezekről a megpályázható elismerésekről tudni kell, hogy nem jelképesen, haveri vagy politikai alapon osztogatják, hanem komoly kritérium- és pontrendszer szerint értékel egy országos szakbizottság. Az sem mellékes, hogy országosan legfeljebb tíz, megyénként mindössze egy ilyen kitüntetést adnak át. Bár dicsekvésnek tűnhet, de egy több mint harminc oldalas portfólióval rukkoltam elő. Könnyű a munkám, amikor számos ügyes, tehetséges, ambíciós ember vesz körül, akikre nagyon büszke vagyok. Több területre terjed ki a verseny, a Dinu Săraruról elnevezett elismerést olyan községi polgármesterek kapják, akiknek szerepét nyilvánosan elismerik a társadalmi béke fenntartásában, valamint akik elkötelezetten támogatják az oktatási, szociális-karitatív, kulturális és társadalmi partnerségi célú projektek, illetve programok megvalósítását a vidéki környezetben. Fontos szempont a hátrányos helyzetű csoportok segítése és a családokat támogató politikák fejlesztése. Lényeges, hogy az eseményeknek ne csak szervezője vagy támogatója legyél, hanem aktív résztvevője, azaz egy olyan ember, aki nem csak dolgozik a közösségért, hanem jelen van az emberek között. Egy polgármester nem élhet és tevékenykedhet a „fogjuk meg és vigyétek” elv alapján. Komoly hangsúlyt fektetünk a kultúrára, még akkor is, ha Marosvásárhely közelsége számos más lehetőséget kínál. A Caritas szakembereinek bevonásával sokat foglalkozunk a szociális esetet képező gyerekekkel, mindent megtéve az iskolaelhagyás ellen, próbálva nem csak oktatni, hanem nevelni is őket. A felnőttek számára működtetjük a Szülők iskoláját, de nem hagyjuk magukra az idős, elhagyatott személyeket sem. Számtalan esetben tapasztalom, hogy nem is annyira az anyagi juttatással sikerül segíteni az embereken, hanem a biztatással, személyes kontaktussal, bátorítással, példaadással.

– …vagy éppenséggel hegedüléssel. A többség ezt méltányolja, ám akadnak, akár pártbeli kollégái is, akik ezt populizmusnak tartják. Ön miként van ezzel?

– Nem érzem populista húzásnak, de nem is zavar, hogy egyesek így gondolkodnak. A választókat egyszer lehet becsapni, hiszen kinyílt a szemük, már nem olyan naivak, mint harminc évvel ezelőtt. A zenei hajlamomat egy Istentől kapott ajándéknak tartom, amit továbbadok másoknak. Legutóbb a farsangi bálon a műsorvezető felhívott a színpadra, hogy köszöntsem a jelenlévőket, és egyszer csak a kezembe nyomott egy hegedűt. Ráadásul egy elektromos hangszert, amilyenen még soha nem játszottam. Nem mondhattam azt, hogy próba nélkül, új számomra ismeretlen hegedűn nem játszok. Elhúztam, lehet, hogy egy kicsit falcsul, de az emberek tekintetéből ítélve, a gesztust értékelték. Lehet, hogy elfogult vagyok önmagammal szemben, de egykori sajtómunkatársként úgy érzem, nem csak az a fontos, hogy polgármesterséged alatt történjenek bizonyos dolgok, hanem az is, hogy ezekből vedd ki részedet. És, a szerénységet félretéve, informáld a közösséget róla. Egy informált állampolgár, aki jobban rálát bizonyos dolgokra, sokkal hamarább aktivizálódik, és megpróbál bekapcsolódni, segíteni. Vagy akár egy biztató szóval támogatni. A hatékony kommunikáció nagyon sokat számít, hisz nem elég jónak lenni, annak is kell tűnni. Minden egyes tettemmel azt próbálom bizonyítani, hogy ugyanolyan normális ember vagyok, mint más. Én polgármesterként is az a Szabi vagyok, aki megválasztásom előtt is voltam, az a közvetlen ember, aki megjelenik egy ilyen eseményen, hegedül, táncol, viccel. Még akkor is, ha most bizonyos témák esetén kissé „cenzúrázom” magam. Polgármesteri mottóm, egy bibliai idézet mellett az, hogy Szentgyörgyön nem csak községet építünk, hanem közösséget is. Ami legalább olyan fontos, mint a csatornázás vagy az aszfaltozás. Másrészt mi nem csak formáljuk a közösséget, hanem össze is tartjuk, és próbálunk jó hangulatot teremteni. Sokat jelent az embereknek, hogy látják, tapasztalják, hogy a munkámat komolyan veszem, és mindent teljes szívből-lélekből teszek.

– Külön elégtétel t jelent, hogy a román és a cigány közösség is szinte ugyanolyan arányba megszavazza, mint a magyarok?

– „Hogy a fenében szavaznak meg téged a románok is? Értik, amit beszélsz?” – kérdezte csodálkozva a minap egy moldvai polgármester kolléga. Az, hogy ötödik mandátumomat töltöm a község élén, talán nem véletlen. Mint ahogyan az sem, hogy a szentgyörgyiek közel 90 százaléka szavazott rám, olyan körülmények közt, hogy a magyarok a lakosság mindössze egyharmadát képezik. Mindenkit tisztelek, nemétől, vallásától, nemzetiségétől függetlenül – és ez nálam nem csupán üres szólam, ezt érzik az itteni emberek. Én a szeretetre építem az életem, az üzenetem soha nem valamelyik népcsoport ellen szól. A március 19-i beszédem sem arról fog szólni, hogy milyen jól megmutattuk mi annak idején a románoknak a szentgyörgyi tetőn. Hanem arról, hogy még egy ilyen véres összecsapásnak nem szabad megtörténnie.

– Aki ennyire hatékony és ennyire népszerű, miért nem halad az RMDSZ ranglétráján?

– Ez jó kérdés… Nekem nem gyermekkori vágyam a polgármesterkedés, még kevésbé a politizálás. Az én elhívásom a saját községem és közösségem szolgálata. Ez az elhívás ad erőt, türelmet, alázatot. Az esetleges továbblépés egyáltalán nem csiklandozza sem a kíváncsiságomat, sem a hiúságomat. Ajánlat érkezett, de határozott nemmel utasítottam vissza. Én a továbbiakban is lokálpatrióta szeretnék maradni.

– Döntésében nem játszik közre az is, hogy a kiemelkedni vágyóknak a fejére szoktak csapni? Mindketten emlékszünk arra a korábbi interjúnkra, amikor a hagyományos családi modell mellett foglalt állást, és az akkor még nem éppen Orbán-párti RMDSZ és sajtója a fejére koppintott.

– …akárcsak az interjú készítőjének. Nem játszik közre. Én szabadnak érzem magam, nincsenek háttérérdekeim, hangot adhatok a véleményemnek, és, ha valamivel nem értek egyet, azt el is mondom. Valóban kaptam pofonokat, de ettől még családpárti hű keresztény maradtam, aki továbbra is azt vallja, hogy a házassághoz egy férfi meg egy nő szükségeltetik. Engem nem zavar az, ha párton belül valaki libsi, ahogyan mondani szokás, én tisztelem a meggyőződéseit, de elvárom, hogy ő is férjen meg az én keresztény elveimtől. Különben, amit a népszavazás előtt nyilatkoztam, az a közösségünk véleményét is tükrözte.

– Helyhatósági választások előtt a marosvásárhelyiek közül sokan szokták pedzegetni, hogy ilyen polgármesterre lenne szüksége a városnak. Nem csupán modellként emlegetik, hanem konkrétan Önre gondolnak, hisz ezer szállal kötődik Vásárhelyhez. Ilyenkor nem indult be a fantáziája?

– Valóban volt már egy pár alkalommal szó erről, nagyon megtisztelő, hogy egyesek bennem látnák a megyeszékhely felvirágoztatóját, de meg se fordul ilyesmi a fejembe. Nem azért, mert nem merném vállalni, netán nem győzném. Nem. Jó csapat, tapasztalt emberek állnak mellettem, akikkel a saját településemen szeretném folytatni a munkámat. Azt hiszem, hogy Marosvásárhelyen is jó irányba haladnak a dolgok, nem biztos, hogy az elvárt ritmusban, de ez már más kérdés. Nem lehet könnyű dolga a kollégának, főként, hogy egy olyan apparátust örökölt, amelynek java része nem feltétlenül az ő malmára hajtja a vizet. Ezzel szemben Szentgyörgyön szinte mindenki azonos irányba húz, ami mérhető is a munkánk eredményén. És még valami: nekem nem áll szándékomban hátat fordítani a marosszentgyörgyieknek.