Pészach, az egyiptomi rabságból való szabadulás ünnepe

Míg a nyugati kereszténység, a római katolikusok és protestánsok, valamint a görög-keletiek és görög katolikusok Jézus feltámadását ünnepelik húsvétban, a köznyelvben csak zsidó húsvétként emlegetett pészach az egyiptomi rabságból való kiszabadulás ünnepe.

Akárcsak a húsvét, a pészah is a tavasz, a természet újjászületésének idején köszönt be, ezért is szokták a tavasz ünnepének is mondani. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot. A nyolcadik napon megemlékeznek a halottakról is, mint minden nagyünnepen.

Összegyűl a család, a közösség

Idén április 22-én kezdődik a Pészach ünnepe és 30-án ér véget. A marosvásárhelyi zsidó hitközség is rendszeresen megünnepli, bár kisszámú ez a közösség, még egy százalékát sem teszi ki a város lakosságának, ám ragaszkodik a hagyományaihoz. Az ünnep egyik jellegzetessége a széderest. A zsinagógában megtartott istentiszteletet egy ünnepi vacsora követi, ahol a közösség tagjai megemlékeznek a múlt eseményeiról, felidézik a szabadulás történetét. A széderest pontos rituálé szerint zajlik, ami azt jelenti, hogy az ilyenkor hagyományos étkek kerülnek az asztalra, amelyeket a szabályok által meghatározott sorrendben fogyasztanak. Ezektől a szabályoktól nem lehet eltekinteni, a rituálét, ahol nincs rabbi, ott a hitközösség elnöke vezeti.

A széderest, az ünnepi vacsora jó alkalom arra, hogy összegyűljön a család, a közösség, hogy együtt ünnepeljen, senki ne maradjon magányosan ezen az estén. Az ünnepien terített asztalnál mindenkinek helye van, sőt egy üres helyet fenntartanak annak, aki valamilyen okból kifolyólag nem lehet jelen.

Fontos kelléke az estnek a széder-tál, a ráhelyezett szimbolikus étkekkel: egy darab sült csirkehús, egy főtt tojás, keserűfű (torma és fejes saláta), reszelt alma, körte, fahéj és bor keveréke, és valamilyen zöldség (például főtt krumpli). Nem hiányozhat a bor sem, amiből minden felnőtt személynek négy pohárral kell jutnia (poharanként 3,5 dcl). A pászka, a sós víz, az ünnepi serleg is hozzátartozik az ünnepi kellékekhez. Ilyenkor a legszebb teríték kerül az asztalra, szép abrosz, szép tányérok, üvegpoharak, szép evőeszközök, ünnepi gyertyatartó.

A hagyomány szerint a családfő, vagy a hitközösség vezetője felolvassa a Hagadát, az egyiptomi rabságból való szabadulás történetét, és a szertartás szigorú szabályai szerint jelzi, hogy mikor milyen étekből kell fogyasztani és hozzá bort inni. A szertartás befejeztével következik a több fogásos ünnepi vacsora, ahol kóser alapanyagokból készült húsleves, sült, vagy sóbafőtt, zöldségköret, majd sütemény kerül az asztalra.

Minden étel jelképez valamit 

A rituális ételek azokra a megpróbáltatásokra utalnak, amelyeken átment a zsidó nép. Például a pászka, a kovász nélküli kenyér azt jelképezi, hogy a kivonulás idején a zsidóknak nem volt idejük kenyeret sütni, helyette ezt a fajta kovásztalan kenyeret sütötték, amely most az egyiptomi rabszolgaság idejét szimbolizálja. A sós víz az elnyomás okozta könnyeket jelképezi, ugyanakkor a szabadság öröme könnyeit is. Az őrölt dióból, almából, fahéjból és mézből készült édesség azt a habarcsot szimbolizálja, amelyet a zsidó rabszolgák Egyiptomban a fáraó építkezéseihez használtak.

A sós vízben áztatott sült vagy keményre főtt tojás az élet és az újjászületés jelképe. A keserű növények, mint a torma és római saláta, lehetővé teszi a rabszolgaság keserűségének a megízlelését,  a sós vízbe mártott petrezselyemlevél pedig a zsidó rabszolgák alultápláltságára utal, és egyaránt szimbolizálja az új tavaszi évszakot is. A csirkecsont arra az áldozatra emlékeztet, amelyet a zsidók közvetlenül Egyiptom elhagyása előtt mutattak be, és amelyet a Templom lerombolásáig folytattak.