Patika (tor)túra

Olyan időket élünk, amikor egyre több a krónikus betegség(ek)ben szenvedők vagy nyilvántartottak száma, akik rendszeres receptírásra és gyógyszerszedésre kényszerülnek. És itt kezdődik a kálvária. A család- és szakorvosok havonta vagy kéthavonta felírják a vényeket, a szükséges ingyenes vagy ártámogatott gyógyszerekkel, amelyeket a patikákból kellene kiváltani. Csakhogy mostanában, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a felírt gyógyszereket már nem gyártják vagy nem forgalmazzák a különböző patikaláncokban. Esetleg más kiszerelésben, árban, de nagyobb mennyiségű hatóanyagot tartalmazva kaphatók, ha éppen nem fogyott ki a készlet. Egyik hónapról a másikra, de az is megtörténik, hogy egyik hétről a másikra változik a helyzet, eltűnnek a hosszabb idő óta kiírt gyógyszerek. A betegek vagy családtagjaik csak állnak és nem értik az egész jelenséget. Pontosabban a rendszert, illetve ennek működésképtelenségét, akadályait. Most, a digitalizáció korszakában, amikor mindenki számítógépes programokkal, szoftokkal dolgozik, miért nincs összehangolva a család- és szakorvosok, valamint a gyógyszerészek munkája? A gyógyszergyártók és forgalmazók miért nem értesítik időben az Orvosi Kamarát, a szakorvosi egyesületeket, az Egészségbiztosító Pénztárakat a változásokról, megfogalmazva ajánlásaikat? Minden gyógyszernek több hatása van, amihez az emberi szervezet különbözőképpen alkalmazkodik. Egy hosszabb idő óta használt és bevált gyógyszert, egy hatékony és eredményes kezelést nem lehet egyik napról a másikra lecserélni, megváltoztatni. Csak azért, mert a patikákban nem kaphatók, kifogyott a készlet vagy már nem forgalmazzák az adott gyógyszereket. De miért kell megvárni, amíg teljesen kifogy a készlet? Miért nincs egy egészséges készletnyilvántartás és készletgazdálkodás, egy felelős személy, aki ezt rendszeresen követi és felhasználva a logisztikai ismereteket, vívmányokat és lehetőségeket, időben intézkedik, hogy ne merüljenek ki a készletek? Beleszámítva természetesen azt is, hogy adódhatnak szállítási, vámolási nehézségek és akadályok, amelyek késleltethetik a terítést, kiskereskedelmi ellátást. Az nem megoldás, hogy más gyógyszert vagy nagyobb kiszerelésűt ajánlanak, amit meg lehet felezni, mivel köztudott, hogy a hatóanyag nem oszlik el egyenletesen a tablettában. Az sem megoldás, hogy más patikákba küldözgetik a vénytulajdonosokat vagy hozzátartozóikat, esetleg a város másik, távolabbi negyedeibe. Olyan helyzet is előfordult, hogy pénteken, négy gyógyszertárban sem lehetett megkapni a felírt gyógyszert, de a patikus azt ajánlotta, hogy hétfőn reggel próbálkozzunk a járóbetegklinika belső gyógyszertárában. És egész hétvégén, három napig, a beteg ne vegyen gyógyszert, hagyja ki a kezelést? Arról nem is beszélve, hogy sok idős személy nem tud egyedül kimenni, nemhogy havi rendszerességgel még körbe is járja a patikákat! Ilyen esetekben a hozzátartozók vagy ismerősök járják a kálváriát, állnak sorba több helyen is, töltik az idejüket, bosszankodnak.

Elhiszem, hogy nem lehet mindig pontosan felbecsülni a készleteket, mert hónapról hónapra változik a helyzet, új vények jelennek meg, bizonyos gyógyszerekből több fogy, másokból kevesebb, de elég hosszú a szavatossági idő és ha netán több marad meg, el lehet osztani a patikalánchoz tartozó más egységekben. Éppen ezért szükség lenne a gyors, pontos és hatékony információáramlásra és feldolgozásra, egy átlátható, rugalmas, figyelmeztető készletgazdálkodási digitális rendszerre, amely az orvosokat is tájékoztatná a gyógyszeriparban és forgalmazásban bekövetkezett változásokról, hogy minél előbb kiküszöbölhető legyen a jelenleg fennálló áldatlan állapot.

Minden elismerésem azoké a gyógyszerészeké, akik türelemmel, empátiával és szakértelemmel igyekeznek segíteni és megoldást találni a betegek problémáira vagy nehézségeire. A rendellenességek jelzésével felső vezetőik felé nagy mértékben hozzájárulhatnak az ismertetett helyzet minél előbbi, pozitív irányú megváltoztatásához. Ajánlatos lenne odafigyelni a betegek érdekeire és szempontjaira, alapvető jogaik tiszteletben tartásával. Elvégre ők „termelik ki” és biztosítják a gyógyszergyártók és -forgalmazók nyereségét és hasznát.