Pál Tamás visszaemlékezései

2023 szeptemberében ismertem meg Pál Tamás bácsit. Nagy László tiszteletes úrnak köszönhetően gyakran járt be a Bolyai téri egyházközség irodájába, hiszen nagyon jó ismeretség és barátság van köztük.

Tamás bácsi egyházunk felügyelőgondnoka is volt és nevéhez fűződik az egykori Oroszlán épülete tulajdonjogának jogi intézése. Szívesen mesél életéről, arról, hogy milyen volt a gyermekkora, majd később a kommunizmus forgatagában miként próbált érvényesülni lelkészi család sarjaként. Kiváló memóriájának köszönhetően sok mindenre emlékszik.

Élettörténete

Pál Tamás 1929. június 25-én született Küküllődombón, ahol az édesapja unitárius lelkész volt 1924-től egészen 1958-ig.

Idősebb Pál Tamás Erdővidéken, Bölönben született, tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Kolozsváron folytatta. Ott érettségizett 1918-ban az Unitárius Kollégiumban (előrehozott érettségivel, Balázs Ferenccel volt osztálytárs). 1918-ban beiratkozott az Unitárius Teológiai Intézetbe és ezzel együtt a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi karára is. A teológia elvégzése után Tordán volt segédlelkész, majd Küküllődombóra nyert kinevezést.

Édesanyja Szántner Margit  a Szeben megyei (nagyapja: bajor, nagyanyja sváb származású) Mikeszászán született

Tamás bácsi  elemi tanulmányait  Küküllődombón végezte, majd a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban szerette volna folytatni az iskolát. Csakhogy miután a történelmi változásoknak köszönhetően 1940-ben Marosvásárhely Magyarországhoz került, míg Küküllődombó Romániában maradt, úgy döntött a család, hogy ne költözzön az ifjú messze az otthonától. Ugyanez év augusztusában Bölönből id. Pál Tamás testvéröccse (aki jómódú gazdaember volt) megjelent egy teherautóval, azzal a szándékkal hogy a küküllődombói lelkészt hazavigye Bölönbe, mivel az akkori lelkész, Lőfi Ödön  közel járt már a nyugalomba vonuláshoz. Id. Pál Tamás határozottan visszautasította a felkérést, mivel nem akarta ott hagyni a küküllődombói híveit, inkább szolgálati helyén maradt.

1940-ben Pál Tamást édesapja beíratta a Nagyenyedi Kollégiumba, ahol 1943-ig tanult, amikor is a hatóságok felfüggesztették az iskola működését.  1944-től különbözeti vizsga teljesítése után a Marosávásárhelyi Református Kollégiumban tanult tovább 1946-ig. 1946-tól (7.és 8. gimnáziumi osztály ) az igazgató, Lőrinczi László kérésére, aki id. Pál Tamás jó barátja volt, Székelykeresztúron folytatta a tanulmányait, ahol internátusi felügyelő lett, (többek között Szabó Árpád egykori püspökünk nevelője). Ezért ingyen lakhatást és ellátást kapott, és ebben a városban érettségizett 1948-ban (Tamás bácsi emlékei szerint még ekkor az alsóbb tagozatos diákok nem tegezték a felsőbb tagozatos tanulókat). Még érettségi előtt egy Gellérd Imrétől kapott beszéddel  édesapjának pünkösdi ünnepén, mivel akkor nem volt Dombón legátus, Tamás bácsi palást viselése nélkül tette szebbé a küküllődombói emberek ünnepét.

Pályaválasztás

1948-ban az  érettségi vizsga teljesítése  után  Ütő Lajos tiszteles úr felkérésére a ballagási ünnepségen a székelykeresztúri unitárius templomban a pünkösdi „legáció” sikere révén Tamás bácsit kérték fel az ünnepi beszéd megtartására. Az iskola befejezése után, annak ellenére, hogy nem akart feltétlenül orvos  lenni, édesanyja tanácsára megpróbálta a felvételit, de származása miatt eltanácsolták az orvosi egyetemről. 1948-tól 1949-ig a küküllődombói általános iskolában tanított matematikát, majd 1949-ben beiratkozott a Temesvári Műegyetem Építőmérnöki karára, ahol 1954-ben diplomázott.  Származása miatt három évre gyakorló mérnöknek Vajdanyunyadra helyezték. Vajdahunyadon a következő építekezéseket vezette: kokszgyár, kohók építése, vasérc acélolvasztó kemence épületcsarnoka.

1957. január 1-től a marosvásárhelyi építészeti osztály főmérnöki állásába nevezték ki egy évre. 1958-ban a marosvásárhelyi tervező intézet megalakulásakor áthelyezését kéri ide, ahol 1990-ig különböző beosztásokban dolgozott nyugdíjba vonulásáig.   Fontos megjegyezni, hogy 1958-ban a tervező intézet mérnökei és építészei alapítottak egy építészeti technikumot (a mostani építészeti iskola épületében működött), ami egészen 1972-ig működött.

Ezen rövid életrajzi bevezető után egy meglehetősen izgalmas és az unitarizmus szempontjából fontos életszakaszra szeretnék reflektálni. Ugyanis Tamás bácsi életkorának köszönhetően emlékszik Balázs Ferencre. Gyermekként még ült a híres unitárius gondolkodónk ölében, hallotta édesapjával való beszélgetéseit.

Balázs Ferenc, Tamás bácsi édesapjának, id. Pál Tamásnak volt osztálytársa az Unitárius Kollégiumban, majd évfolyamtársa az Unitárius Teológiai Intézetben. Tamás bácsi visszaemlékezései szerint az 1930-as évek közepén Balázs Ferenc Küküllődombón meglátogatta a Pál családot és panaszkodott tüdőbetegséréről kollégájának, kifejezte aggodalmát, hogy az öt éves lánya, nehogy elkapja a betegségét.

Visszaemlékezései szerint, amikor Balázs Ferenc meglátogatta őket, szívesen aludt ott, „különleges ember” volt, „akit az egyszerű ember nehezen értékelt” (id. Pál Tamás megfogalmazása szerint). Úgy tartották, hogy a kiváló intelektussal megáldott B. F. értékes ember a maga módján, de különc természete és gondolkodása révén nehezen ért szót a falu emberével.

Üzenet a mai kor emberének:

Az unitáriusoknak útravaló tanács: az unitárius vallás eljutott arra a szintre, hogy a legracionálisabban tudja a hitet magyarázni. Tudatában kell lennünk annak, hogy az ember képességei mennyire kétségesek, így az egyház feladata fenntartani az emberekben a lelket, hogy az életet boldogságban, biztonságban és egészségben éljék meg. Hiszen senkinek nincs meghatározva, hogy milyen hosszú lesz az élete. Tamás bácsi a következő tanácsot kapta az édesapjától: „A te életed legyen egy ima”.

Úgy gondolom, hogy ezzel a fajta gondolkodással szolgálta egyházát Pál Tamás akkor, amikor édesapjának id. Pál Tamásnak segített azzal, hogy megszervezte a fiatalok heti rendszerességgel történő találkozásait és színdarabot, verset, matematikát tanított nekik. És így szolgálta az egyházát azzal, hogy lelkes támogatóként akkor is egyházához hű maradt, amikor nem volt az  annyira könnyű és elismert feladat. Igy szolgált köri gondnokként és így éli a mindennapjait a Bolyai téri Unitárius Egyházközség tagjaként is.

Számomra hatalmas élmény, hogy megismerhetem egyházunk történelmét az ő értelmezésében és az ő életén keresztül. Nemcsak az egyházunk történelmének egy fontos részét, hanem Marosvásárhely közösségének a dinamikáját, folyamatait a XX. század második feléből. Hálás vagyok minden gondolatért, érdekességért és történetért, amelyet velem megosztott Tamás bácsi.

A cikk megjelent az Unitárius Közlöny januári számában.