Örmény emlékek nyomában Kayseritől Varsóig 

Örmény emlékekről tartott előadást dr. Kálmán Attila történész, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület elnökhelyettese kedd este a Studium Hub előadótermében. Az előadó saját utazási élményeit és felfedezéseit osztotta meg a jelenlévőkkel, bemutatva Kayseri, Firenze és Varsó örmény épületeit és azok vonatkozásait.

Kayseriből indult a virtuális utazás, ahol két alkalommal is megfordult az előadó, 2010-ben és 2023-ban. Első odautazása alkalmával nem tudatosan kereste az örmény emlékeket, véletlenül bukkant rá az akkor restaurálás alatt álló Kayseri Surp Krikor Lusavoric örmény templomra, amely Világosító Szent Gergely nevét viseli, aki Örményország apostola és első püspöke volt. Világosító Szent Gergely Kayseriben tanult, ott ismerkedett meg a kereszténységgel, ott szentelték diakónussá, később pedig az örmények püspökévé. Emiatt az örményeknek Kayseri egy  egyházilag is fontos város. Az említett templom jelenlegi formájában 1653 óta ismeretes, a 19. század elején romos állapotba került, de 1859-ben újjáépítették. A templom belső vakolása és aranylapozása 1903-ban készült. Ezt a templomot a közönség istentiszteleti helyének tekintették, a nemesek és a gazdagabb örmények a Surp Asdvadzadzin templomba jártak. A Surp Asdvadzadzin templom Kayseri másik ma is álló temploma, amelyet Szűz Mária templomaként is ismernek. Jelenleg a templomot könyvtárként használják.  

Nagyot ugorva a térképen, az előadásban tovább haladva eljutunk Firenzébe, ahol újabb nyomokat talált Kálmán Attila. A Firenzébe való bevezetés Kostan Zarian örmény költő megzenésített versével indult, aki Firenzében élt az I. világháború alatt. Zarian 1915-ben írja Három ének című verseskötetét, amely eredetileg örmény nyelven íródott, de olaszul jelent meg. Az egyiket A Primavera-t, Respighi 1923-ban zenésítette meg. Az előadás során négy Ottorino Respighi művet hallhattak a résztvevők, amelyek örmény költők megzenésített versei: No, non è morto il figlio tuo, örmény népdal alapján, a La mamma è come il pane caldo címűt, és a Io sono la Madre, Kostan Zarian versét és végezetül Mattino di luce, Szent Nerses sorait.

Firenzében az egyik legrégebbi építészeti műremek az Arno folyó partján fekvő dombon található a San Miniato al Monte bazilika. A bazilika most is álló épületét a 11. században építették, a belső és külső homlokzati márványborítást a 12. században helyezték fel. Ez a fekete-fehér márványborítás adott mintát a firenzei dóm, pontosabb nevén a Cattedrale di Santa Maria del Fiorenak is. Na de hogyan kötődik mindez az örmény néphez? Szent Miniasz egy mártírhalált halt  örmény származású személy volt, akit a császár jelenlétében fejeztek le. Az ő ereklyéjét a róla elnevezett bazilika altemplomába helyezték el, még ma is ott áll, a bazilikát föléje emelték.

Az est utolsó helyszíne Varsó volt, azon belül pedig a Szent Jácint templom. Az örmények a Krím félszigetről a mai Lengyelország területére vándoroltak, ezért népes számban élnek ott örmények. De Varsó nem volt kimondottan az örmények letelepedési helye, ezért különlegesek az ott felfedezett örmény emlékek. A templomban két klasszikus örmény nyelven íródott bronztáblát láthatunk, amelyek emléket állítanak Jakub Minasowicznak és feleségének Medzchatun Minasowicznak, akik a 17. században adományoztak a templomnak, képviselve az örmény kisebbséget Lengyelországban.  

Az előadás során különleges információáradatban volt részük a jelenlevőknek, mint ahogyan ez általában történni szokott a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kultúrális Egyesület által szervezett rendezvények során. Az egyesület elnöke, dr. Puskás Attila, zárógondolataival és a következő esemény meghírdetésével ért véget az est.