.:: Vásárhely.ma ::.

Nürnberg a meseszerű város

Aki a Grimm-meséken nőtt fel, ha ellátogat Nürnbergbe, az utcáit járva, az az érzése támad, hogy a mesék világába csöppent.

Miután kedves gyerekkori barátnőm meghívott magukhoz Nürnbergbe, elfogadtam a meghívást és pár napot töltöttem a bajor nagyvárosban.

Kolozsvárról repültem, azt a napot választva, amikor a legolcsóbb volt a repülőjegy. Vásárhelyről busszal mentem Kolozsvárra, a városközpontból szintén busszal a repülőtérre. A nürnbergi repülőtéren várt a barátnőm és a férje, és autóba ülve azonnal elindultunk várost nézni. Kevés idő és sok látnivaló – akár ezt a címet is adhattam volna a beszámolómnak.

A nürnbergi repülőtér Albrecht Dürer nevét viseli.

A stadion és a bíróság

Számomra egy nagyon furcsa helyen álltunk meg először, nem is értettem, mit kell ott nézni. Nem volt szép egyáltalán, viszont annál ijesztőbb. A stadion – azt látni kell, ezzel a biztatással engedtek a németországi útra intthonról. De miért kellene nekem egy stadiont megnéznem, amikor sportrajongó nem vagyok, viszont annál jobban érdekelnek a művészetek, a múlt, a hagyományok. Mert ez is a múlt része.

Az emelvényről szónokolt Hitler, előtte masírozott az őt éltető tömeg. Félelmetes még így is.

De nem a dicső múltté, hanem azé, emelyre ma már nem büszke senki, legkevésbé a németek. A stadiont pedig azért tartották meg és azért látogatható, mert a maga grandiózusságával is elrettentő. Nürnberg valamiért Hitler kedvenc városa volt, szeretett ott beszédeket mondani, szerette onnan, az emelvényről nézni a felvonuló és őt éltető tömeget.

A stadion lelátója. Nem szép látvány, rémisztő.

Természetes, hogy ezek után a bíróságra is kíváncsi voltam, hiszen a nürnbergi perekről ma már mindenki hallott. A bíróság épületében még nem is olyan régen működött a bíróság, de mivel sokan látogatták, úgy döntöttek, múzeumot hoznak létre benne. A bírósági terem, a vádlottak padja, a sajtó emeleti páholya, ahonnan figyelemmel követhette a tárgyalásokat, a kiállítás a vádlottak fotóival és bűneivel – nem mindennapi élményt nyújt a látogatónak.

A nürnbergi perek helyszíne, a bírósági tárgyalóterem.

Dürer háza

Nürnbergben született, élt és alkotott Albrecht Dürer, akinek a lakóháza múzeumként működik. Az emeletes ház korhű berendezése visszarepít az időbe, a konyhában a tűzhely, az edények, az étkező és a lakószobák mellett a művész műterme, a műhely, ahol a különböző festékeket készítette növényi alapanyagokból, ásványokból, csontokból, vagy kagylókból, könnyen elképzelhetővé teszi, hogy hogy éltek a német polgárok 500 évvel ezelőtt, hogyan dolgozott a művész. Alkotásaiból is megtekinthető egy válogatás.

Itt készítette Dürer a rézmetszeteit
Dürer lakóháza Nürnbergben.

A házasság korszakai

Számos szökőkút, szobor díszíti Nürnberg utcáit és tereit. Az egyik a sok érdekesség közül az a szoborkompozíció, ami Hans Sachs (1494 – 1576) költő, drámaíró, mesterdalnok műve alapján készült. Az a több alakos szobor a fiatalok szerelméről, a házasságról, a házasfelek egymás iránti érzelmeiről ,,mesél”.

Nürnberg egyik érdekes szoborcsoportja a házasságot mutatja be.
Hans Sachs verseket és drámákat írt. Tanult szakmája szerint cipész volt.

 

A verses történet, amely a szobrot ihlette kőbe vésve olvasható.

Vásárok, fesztiválok

Nürnberg azon városok egyike, ahol sok vásárt, fesztivált szerveznek, szinte minden évszakban ünnepelnek valamit, vagy emlékeznek valamire, a hagyományok élnek, a város lakói pedig szeretik ezeket. Nem csak a felnőttek szórakoznak ilyenkor, de rengeteg eseményre várják a gyerekeket is. Én nem fogtam ki egy ilyen eseményt sem, de a barátnőm sok helyre elvitt, megmutatta, hol, mit szoktak tartani.

A kézművesek udvarába ezen a kapun mentünk be. Grimm mesébe illő hangulat fogadott.
Ezek a mézeskalács-szerű házikók, ahol a forgalmas napokon sült kolbász illata terjeng.
A kolbász az egyik hagyományos étel Nürnbergben, füstölve, főve, sülve, savanyún, fűszerezve, vagy fehéren, krumplival, káposztával, hagymával, tormával fogyasztják, jellegezetes sört, vöröset, vagy füstöltet isznak melléje.

 

Korabeli, 500 éves, vagy még régebbi épületek, amelyekre nem csak büszkék, de ápolják is azokat.
Az egykori mesterek, kézművesek házai ma is állnak, lakóházakként, boltokként léteznek.
Kilátás a várból.
Mesébe illő látvány. Nürnberget a vizek és hidak városaként is emlegetik. Nem véletlenül.
Többszáz éves híd.

 

Antal Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

23

Mi a véleménye a Hunyadi sorozatról?