Nézz vissza döbbenettel

Mi változott?

Éltető József költő, szerkesztő, dramaturg és műfordító Tanuljuk újra című írásából idézek (Népújság,1990. január 6.):

„…hiányolom az előzékeny udvariasságot. Mindenütt hiányolom, ahonnan hiányzik. Nem gondoltam egyébre, mint udvariatlanságra, amikor a szabadság első napjaiban, munkahelyemre menet, megláttam a Nemzeti Megmentési Front városi tanácsa épületének homlokzatán az új táblát. Arról az épületről beszélek, amely előtt ma is égnek a kegyelet gyertyái a román és magyar, magyar és román mártírok emlékére. A tábla csak egy nyelven íródott.

Ismétlem: tudok románul, s azt is tudom, hogy abban az épületben rég az ideje a város adminisztrációja működik, jól, rosszul. De úgy éreztem magam, mint akinek nem köszöntek vissza. Sietségből, udvariatlanságból.

Marosvásárhely európai város, akárcsak Helsinki, akárcsak Bruxelles, akárcsak Genf. Ezekben a városokban többek között, többnyelvűek a feliratok. Ez a tény sem Finnországot, sem Belgiumot, sem Svájcot nem sodorta, tudtommal, semmiféle veszélybe. Kölcsönkérni se jöttek még hozzánk. Csak a Kárpátok Titánja hazudta ezt, amikor az európai szellem túlélésének, sőt megújulásának láttán, trónját inogni érezte.

A többnyelvű feliratok Marosvásárhelyen azt jelentenék, hogy ez a város Romániában, tehát Európában van, azon a földrészen, ahol minden nemzet nyelvén ismeretes egy közmondás:

Köszönni tisztesség, fogadni kötelesség. S olyan a fogadj’ isten, amilyen az adjonisten.”