Nem vagyunk egyedül – beszélgetés Kelemen Kálmánnal, a Kereszténydemokrata Mozgalom régi-új elnökével

Nemrég tartották Marosvásárhelyen a Kereszténydemokrata Mozgalom kongresszusát. Az eseményen újból bizalmat szavaztak a korábbi elnöknek, a leköszönő alelnökök helyett újakat választottak, illetve, az egészségügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó dr. Vass Leventét is megválasztották, mint új alelnököt.

– Mi volt ennek a kongresszusnak a jelentősége?

– Teljes tisztújítást tartottunk, az ország minden régiójából jöttek az elnökök, országos alelnökeink, összesen heten. Vincze Loránd egyenesen Brüsszelből jött haza, ő is egyik alelnökünk és voltak a régiófelelőseink, meg sok-sok küldött. Sikeres volt, sokan voltak, majdnem hetvenen. Előtte való este voltak, akik már kifejezték, a szavazati joggal rendelkezők, hogy kire szavaznak, mert másnap munkanap volt és nem tudtak maradni, úgy hogy olyan 85 emberre lehetett számítani. Akik közül 67-en megválasztottak engem, ez volt a maximális szavazat, elnöknek. Megválasztották az új alelnököket, ahol változás annyiban történt, hogy az eddigi Seress Dénes képviselő és Erdélyi Doloczki István volt képviselő alelnökök nem vállalták tovább, de Darvas Kozma József csíkszeredai főesperes, Vincze Loránd, Fejér László szenátor, Orbán Bara Gábor Sepsiszentgyörgyről továbbra is vállalták és új alelnökünk is lett dr.Vass Levente személyében, aki orvosi és szociális kérdésekkel foglalkozik.

– Ön a régi-új elnök

– Igen, 1995 óta vagyok elnök, akkor választottak meg, a cserealji kongresszuson, az volt a 3. kongresszusunk. Az első kongresszus után Tőkés Istvánt, Tőkés Lászlónak az apját választottuk meg, ő rövidesen lemondott, mert más elképzelései voltak. A 2. kongresszuson Vargha László református tiszteletest és a 3. kongresszuson pedig engem választottak meg. Azóta vagyok elnök.

– Kereszténydemokrata Pártból miért váltak mozgalommá?

– Pártból azért változtunk át mozgalommá, hogy ne kelljen nyolc százalékot elérnie az erdélyi magyarságnak a választásokkor, ami szinte lehetetlen a mai viszonyok között és akkor rég kiestünk volna a parlamentből. De Brüsszellel megegyeztem, hogy mi, a párt, amely először volt tagja az egész világon egy világszervezetnek a Kárpát-Medencéből, az Európai Kereszténydemokrata Uniónak, megtartjuk a vezetőségi helyeinket mind a Néppártban, mind pedig az Internationáléban. Mai napig meghívnak, részt veszünk aktívan, tudjuk közvetíteni a magyarságnak a kérdéseit és óhajait.

– Hogy látja, évtizedekkel a megalakulásuk után, mennyire sikerült betölteni a korábban vállalt szerepet?

– Mondjuk öndícséret és álszerénység nélkül elmondhatom, hogy céljaimat elértem, mindig a békességet kerestem, volt hét puccs ellenem menetközben, de mindig békésen történt, mint mikor a mai fiatalok elválnak két-három év után és azt mondják, mi azért barátságos viszonyban maradunk. Sokféle embert kellett összekovácsolni, néhányan árulóvá váltak közülük. Én nem ítélkeztem felettük, a jó Istennel számol el mindenki a lelkiismeretével, ha van, ha pedig nincs, akkor mindegy.

– Mi az, amit most másképp kell csinálni, mint az induláskor, a kezdetekkor?

– Most még nehezebb lesz, mert ezelőtt három évig még Európa megbecsülte azt a tanácsot, amit Robert Schumann mondott magának az Európai Unió csírájának a létrehozásánál, hogy ha Európa a 21. században nem lesz keresztény, akkor a megsemmisülés felé tart. Sajnos most az Európai Néppárt is olyan állapotban van, hogy azt is újra kellene keresztelni. Az az egyik fontos feladat. Az Internationáléban szintén ez, nem könnyű, hiszen az is kereszténydemokrata internationálé volt, most centrista internationálé. De kaptam egy jó üzenetet Andreas elnök úrtól, aki az Internationálénak az elnöke, volt venezuelai államelnök és volt alkalmam meggyőzni, hogy tényleg a kereszténység az, ami még erőket képes biztosítani. Szlovéniában voltunk négy napig, és ott nagy csodálkozásukra elmondtam a latin misének a felét, mikor azt vitatták, hogy kell, vagy nem kell. És egyöntetűen az volt a vélemény, hogy szükség van rá. Úgy, hogy nem vagyunk egyedül és akik értékelik a kereszténységet és a keresztény értékeket, azok nekünk munkatársaink lesznek a jövőben is.

– Ön állandó kapcsolatban áll az Európai Unión belül a kereszténydemokratákkal. Hogy látja a jövőt?

– Igen, állandóan kapcsolatban vagyunk és vannak nálam fiatalabbak is, akik elfogadják azt, hogy az öregekben is lehetnek olyan értékek, amelyek az ifjúság számára is fontosak. Érdemes velük dolgozni, mert van jónéhány, akit nem lehet elbolondítani a rosszul értelmezett vad liberalizmussal, ami az emberi értékek tönkretételére törekszik.