„ Nem vagyok egy tipikus hátradőlős nyugdíjas”

Bartha Mihály azon kevés leköszönt polgármesterek közé tartozik, akik öt mandátumon keresztül, 1996 és 2016 között állhatott települése, Mezőpanit élén. A két évtized alatt sok mindent megért: dicsérték is, szidták is, de egy biztos: visszavonulásáig mindegyre újraválasztották.

 Volt körzeti felelős, kerületi elnök, TKT-tag, önkormányzati képviselő, majd húsz éven át polgármester. Jelenleg megyei tanácsos. Mindezek mellett a helyi hagyományőrző huszárcsapat tagja. Közel három és fél évtizedes közösségi munkáját az RMDSZ a tavaly Könyv és gyertya díjjal ismertek el.

 – Mit jelent Bartha Mihály számára a könyv?

– Kezdjem azzal, hogy gyermekként nem szerettem olvasni. Nyolcadikos koromig minden házi olvasmányomat édesanyám olvasott el, kiírta, majd én lemásoltam. Aztán menet közben megszoktam és megszerettem, de olyannyira, hogy most egyszerre akár öt könyvet is olvasok. Hagyományőrző huszárként nemcsak hogy számos településen lovagolok, lovagolunk keresztül, azelőtt viszont a vidékek történelmével próbálunk ismerkedni, ami szintén rengeteg utánaolvasást igényel. De nem mindössze a történelem meg a földrajz, szakmámból adódóan az egészségügy és az állatvilág is nagyon érdekel, így nagyon sok szakkönyvet is olvasok. Ugyanakkor a szépirodalmat is nagyon szeretem. De olyannyira, hogy ifjú koromban Stendhal Vörös és feketéjét másfél nap alatt elolvastam. Lévén Petőfi-év, január elsejétől naponta elolvasom, meghallgatom vagy elszavalom nemzeti költőnk egy-egy versét. Ma reggel viszont a Nemzeti dalról hallgattam egy irodalomtörténeti elemzést.

– Hol és kinek szaval?

– Általában az autómban és magamnak. De olykor az unokámnak, Bendegúznak is, aki kétéves korában már el tudta mondani a Talpra magyar!-t. Igaz, amikor arra kér, hogy a Youtube-on nézzünk valami mesét, inkább olvasok neki.

– És a gyertyáról mi jut eszébe?

– Egyrészt az, hogy úgy kell élni és égni, akár a gyertya. Magyarán: amíg élsz, világíts és hasznos légy. Másrészt meg a tisztaság jelképének tartom. Nem véletlenül készül a gyertyák jelentős része vallásos berkekben, zárdákban, kolostorokban. Éppen ezért is nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy egy ilyen rangos díjat vehetettem át. Harminchárom évvel ezelőtt, sok-sok paniti társaságában, én is részt vettem azon az emlékezetes könyves-gyertyás néma tüntetésen. Hogy ne mondjam azt: én szerveztem falus társaimat be. Annyian voltunk Mezőpanitból, hogy a 15-ös buszra nem fértünk fel, de ez nem tántorított el a szándékunktól, gyalog mentünk be Vásárhelyre, és úgy is jöttünk haza. Csodálatos érzés volt, amikor százezer ember társaságában némán végigvonultunk a városon, a közösségi jogaink tiszteletben tartását követelve.

– Már akkor a közösségi élet egyik szervezője, mozgatórugója volt?

– Én 1989 karácsonyában, egészen pontosan december 25-én találkoztam az RMDSZ-alapítónak számító Gálfalvi Györggyel, akit még a múlt rendszerből ismertem. Együtt borozgattunk Kelemen Atánál, amikor megjegyezte, hogy szüksége volna egy szekérnyi istállótrágyára a Rigó utcai udvarába. Rá kis időre felpakoltam a paniti szekeremet, szépen elrendeztem a trágyát, befogtam a lovat, és átkeltem a Maros-hídon, majd végigvonultam a Kossuth utcán, felkanyarodtam a Sáros utcára, és felmentem Gyurka bácsi lakására. Pont a Szekuritáté kapujában álltam meg, de úgy, hogy fogalmam se volt, hogy az épületben mi működik. De visszatérve a kérdésre, ’89 karácsonyán Gálfalvi arra biztatott, hogy alakítsam meg Mezőpanitban az RMDSZ-t. Amit lelkészünk, Sárpataki János segítségével, a két ünnep között meg is tettem. Két dologról most is jól emlékszem: már az első napokban több mint ezren iratkoztak be a faluból, és hogy 50 baniban állapítottuk meg a tagságdíjat.

– Állategészségügyi technikusként fél életét állatok közt, polgármesterként pedig emberek közt töltötte. Kikkel boldogult jobban?

– Egészen pontosan tizennyolc évet szolgáltam az állatokat, majd öt mandátumon keresztül, húsz esztendeig voltam polgármester. A huszároknál van egy mondás: lóvá tesz az ember, és emberré a ló. Nem könnyű a négylábúakkal boldogulni, nagyon oda kell rájuk figyelni, de talán a kétlábúakkal még nehezebb. Az állat sokszor hűségesebb. Igaz, engem is konok embernek tartanak, és valószínűleg az is vagyok. De talán azért sem volt könnyű dolgom, mert 1996 és 2000 közt egy olyan időszakot fogtam ki, amikor azt a térden írott, rossz és zsivány földtörvényt, majd a még kuszább módosításait úgy kellett alkalmazni, hogy senki meg ne sértődjék. Amit meg lehetett oldani, megoldottunk, amit nem, azt a bíróságra bíztuk.

– Nem csak konoknak, de furfangosnak is tartják.

– A székely furfang már gyerekkorom óta bennem lakol. Erre a politikus tásaim is hamar rájöttek, és ki is használták. Például a mezőrüccsi kollégám, Ioan Vasu polgármester egy-egy kényesebb helyzetben engem kért meg, hogy adjam elő közös kérésünket Lokodi Edit Emőkének, mert én inkább képes vagyok meggyőzni az megyei tanácselnököt. Vallásos ember lévén, soha nem a másokkal való kibabrálás volt a célom, de mindig igyekeztem a rosszakaróim eszén túljárni.

– Mi az, amire a leginkább büszke?

– Magánéletemben mindenképpen a családomra, feleségemre, két gyermekemre, a gyönyörű unokáimra, akiknek sokat köszönhetek. A fiam, aki 1993-ban született, kisgyerekként reggel még aludt, amikor távoztam otthonról, este, mire hazaértem, ismét ágyban volt. Polgármesterségem első éveiben – amikor szükség esetén még állategészségügyi feladatokat is vállaltam – azt hittem, ha reggeltől estig dolgozok, képes leszek megváltani a világot. Pedig amikor 1991-ben, többedmagammal a községházára magyarul is kiírtuk a Polgármesteri Hivatal feliratot, majdnem börtönbe kerültem, akár Nagy Árpád „bajtársam”. Aztán a sors mégis úgy rendezte, hogy néhány évvel később, polgármesterségem alatt, immár hivatalosan is kifüggeszthettük a kétnyelvű táblát.

– A hatodik polgármesteri mandátumot már nem pályázta meg, de a megyei önkormányzat munkájából csak kiveszi a részét.

– Kezdjük azzal, hogy én az első mandátumhoz sem ragaszkodtam, csak éppen elégedetlen voltam a község helyzetével, ezért függetlenként készültem indulni. Végül meggyőztek, hogy vállaljam, de az RMDSZ színeiben. Ami a hat ciklust illeti, tudni kell, mikor kell abbahagyni. Nem bánom, hogy visszavonultam, mert Mezőpanit jó kezekbe került, ügyes, energikus fiatalember lett az utódom. Nem vagyok az a tipikus hátradőlős nyugdíjas. Inkább aktívan tevékenykedek, olykor meg is szokta a jegyezni a feleségem, hogy többet vagyok házon kívül, mint polgármesterségem ideje alatt. Azon túl, hogy a Székely-Mezőséget képviselem a megyei tanácsban, gazdálkodok, részt veszek a székely gazdák szervezetének életében, a hagyományőrző huszárok tevékenységében. És örömömet lelem az unokáimban.