Szucher ErvinA Caritas csejdi közösségi házának az alapja elkészült, amelybe ma egy időkapszulát helyeztek el. Következik, hogy a Linzi Caritas adományozói körének köszönhetően a HTL1 Linz szakiskola tanárai és diákjai önkéntes munkával a nyár folyamán felhúzzák a falakat, majd a helyi forrásokból befejezzék a a hátrányos helyzetűeknek szánt központot.
Egy álommal meg egy gyerekrajzzal kezdődött az egész, aztán elkészült a műszaki terve, majd meglett az alapja, amelybe ma egy időkapszula is került. Ebben többek közt a csöppségek ujjlenyomatai, a nagyobbacskák rajzai, gyermek- és felnőttnévsorok, tevékenységleírás kapott helyet. Ha minden jól halad, belátható időn belül az álom közösségi házzá növi ki magát. Nem csupán a hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik foglalkoztató-központja lenne, hanem a teljes falu közösségének kapcsolódási fóruma, a közeledés tere, a fejlődés, tanulás és nevelés központja, egyszóval a töltekezés színtere. Vagy akár táborok, gazdaasszony-tanfolyamok, kulturális programok, kórusfellépések helyszíne.
Caritas-kéznyújtás egy zsákfalunak
A Caritas azt szeretné, ha tíz év múlva a helyiek között jóval több szakképesítéssel és munkahellyel rendelkező személyt tartanának nyilván, olyanokat, akik családi életükben felelősségvállaló szülőkként, közösségükben pedig tiszteletreméltó és egymás iránt elfogadó emberként lennének jelen. Récsei Mária, a csejdi program koordinátora portálunknak kifejtette, hogy az elmúlt tíz évben óriásit fejlődött a helyi roma közösség. Mint hozzátette: a gyermekek által a szüleik is. Ez kitapintható a viselkedésükön, a családhoz, az iskolához és a munkához való hozzáállásukon. A Marosvásárhelytől kevesebb mint 15 kilométerre fekvő, azonban eldugott faluban, jelentős igény van a Caritas szociál- és gyógypedagógusai, pszichológusa és szociális munkása által kifejtett, napi szintű tevékenységre. Alig csengetnek ki az iskolából a gyerekek örömmel rohannak kedvenc „piros ruhás” felnőtt barátaikhoz, a tevékenységeket irányító Déliához, Noémihez, Hannához és Enikőhöz.
A szellemi és lelki növekedéshez, egy idő után anyagi gyarapodás is társult. Míg Romániában országos szinten 15, vidéken ennél is magasabb, 26 százalékos az iskolaelhagyási arány, Csejden ez egészen minimálisra csökkent. Ez azért is fontos, mert, amint Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója kiemelte, egy közösség, egy ország jövője a gyermekekben rejlik.
Az amúgy sem izguló típusú Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy ötödik mandátumánál tartó polgármestere nyugodtsággal látogatott el az ünnepélyre. Mint mondta, ő is, más is tisztában van azzal, hogy Csejden élettel töltik majd meg az épületet mind a gyermek, mind a felnőttek. Az elöljáró hozzátette, manapság sok helyen építkeznek anélkül, hogy felmérnék, lesz-e majd élet az épületben. Sófalvi az átadást illetően is rendkívül optimista: reméli, hogy ha a csejdiek linzi barátai a nyár elején felhúzzák a falakat, az ősszel házavatót is lehet majd tartani.
Aki házat épít, az jövőt remél
Az alapkövet és a jelenlévőket Baricz Lajos áldotta meg. A marosszentgyörgyi plébános, aki egyben a csejdiek papja is arról beszélt, hogy mindannyiunk szívében van egy olyan hely, ahová elhelyezhetjük az örökkévalósággá tartó szeretet kapszuláját. A költő-plébános a tőle megszokott stílusban, azaz erre az alkalomra költött vers elmondásával zárta a felszólalását: „Aki házat épít, az jövőt remél, / és élő sziklára rak le alapot, / az a gyermekének jövőről mesél, / hisz ő még feljönni látja a Napot”.
Antal Erika
