Nagycsaládos vagyok

Nagycsaládos vagyok, igen, van négy macskám, két kutyám, és két szárnyasom, a rágcsálókat, amelyek járatokat vájnak a föld alatt a kertben keresztül-kasul, nem számítom. Ez még csak lenne valahogy, de mindenkinek van valami baja: a Fekete tyúkanyó lágytojást tojik, ha nem eszik rendszeresen tojáshéjat. Na nem olyan lágytojást, amit előszeretettel megennénk reggelire, hanem olyat, aminek nincs a héja megkeményedve. Ezért vagy egy bolti tojás héját szoktam neki felajánlani, vagy a sajátja után a „visszajárót” – elhasználom a tojását, amelyik keményre sikeredik, és a héját összetörve, odadobom neki. Ha érzi, hogy szüksége van rá, gyorsan felzabálja, ha meg nem áll szándékában aznap tojni, akkor rá se hederít. Ezenkívül Fekete anyónak van egy olyan rossz szokása is, hogy olyasmit eszik szívesen, amit nem kellene. Például nagyon kell vigyázzak ám, hogy az udvaron ne ejtsek el véletlenül egy szalvétapapírt, mert Fekete azonnal észreveszi, odaszalad, felkapja, és egyből, egészben le akarja nyelni, mint a gólya a békát. A minap is alig tudtam elcsalni tőle, kukoricával kellett megkínálnom, mert annak nem tud ellenállni. Jött tele szájjal felém, én odatartottam a markom a sárga kukoricaszemekkel, és amint karnyújtásnyira volt tőlem, gyorsan kikaptam a szájából a szalvétát. Biztos megfulladt volna, ha elkezdi lenyelni.

A másik nagy gond, hogy a kutyaürüléket sem veti meg őnagysága! Szégyenletes, de ez az igazság! Ezért reggel az kell legyen az első dolgom, hogy nejlonkesztyűvel járjak a kutyák hátsója után, és összeszedegessem az udvarról, ami nem odavaló, mielőtt még Fekete Petra nem találja meg. De tud jó hasznos is lenni, a lágytojásán túl is. Például nagy élvezettel fogyasztja el a növendék csigákat, a nagyokat már nem szereti, azok már számára is, feltételezem, hogy undorítóak, de a kicsi szürkés-fehéres bébicsigákat mind összeszedegeti. A nagy szívfájdalmam csak az, hogy a kiskertembe, a veteményesbe nem engedhetem be, mert a növényeimet is megcsócsálná, és az már nem lenne olyan mulatságos. Ezért a magam szórakoztatására minden este kimegyek villanylámpával, és magam szedegetem össze a kártevő csúszómászókat. Mint tudjuk, erősen szaporodnak, és a kék granulátum, amit ellenük a növénypatikában ajánlanak, bekerül a talajba, és onnan a növényekbe. Azt is ajánlják a szakemberek, hogy aki használ ilyen metaldehid hatóanyagú szert, ne szedje le a termést, csak a szer használata után 20 nappal. Amikor az ember saját magának termel, akkor ezt szigorúan be is tartja. Most olvasom a világhálón, hogy van már bio készítmény is, amely biztonságos emberek és állatok számára, viszont egyelőre csak kis gazdaságokban használják, valószínű az ára miatt, és csak magyarországi honlapokon láttam. Sokan úgy vélik, hogy beállt a hideg, és már nincsenek csigák, sajnos én az este is 5 nagyot és sok-sok kicsit voltam kénytelen összeszedni, sötétedés után jönnek elő.

Becsben tartott Fekete Tyúkanyónak van egy „férje” is, Fehér úr, aki felügyel arra, hogy az udvaron minden a megszokott menetrend szerint történjen, még Maci kutyámat is rendre utasítja időnként. Nem annyira mutatós kakas, de ahogy régen mondták volna, jó asszonytartó, ha Fekete elfeledkezik magáról, eszébe juttatja, mi a feladata, és a fészekbe csalogatja, hogy ideje már tojni. No meg a legfinomabb falatokat is átadja kedves, egyetlen „asszonykájának”. A gond vele csak az, hogy vasárnap reggel is ugyanabban az órában kukorékol, hiába próbálom elmagyarázni neki, hogy hétvége van, és az emberek alszanak! De hát mit lehet tenni…