.:: Vásárhely.ma ::.

Minden nap nincs vasárnap, s egy évben egyszer van Karácsony!

Micsoda bölcsességek ezek atyámfiai! Megkérdőjelezhetetlen alapigazságok. Gyerekkorunk óta tudjuk. Vártuk a vasárnapot, főleg mi, akiknek még szombaton is kötelező volt iskolába vagy munkába járni! Vártuk a karácsonyt, a havas tájakat, a disznóvágást, az illatos fenyőt, az ajándékokat, volt narancs és diós kalács is. Jaj de szép volt szenteste leülni a nagycsaláddal vacsorázni! Meg a sok ajándék… Hihetetlen öröm volt! Aztán a köszöntgetések, kántálások, jött a szilveszter, a kabaré, volt valami néznivaló a tévében abban a nyomorúságos, sivár, lerombolásra ítélt világban!

Aztán jött a „forradalomnak” csúfolt hatalomátvétel, micsoda eufóriában voltunk, hogy nálunk is úgy lesz mint a gazdag és szabad Nyugaton. Álom volt, ami mire beteljesülne már nem is szeretnénk, hogy itt is úgy legyen mint a „gazdag” és „szabad” Európában. Tizenhét év eltelt a híres EU-s csatlakozásunk után, s talán megérhetjük, hogy a gúnyhatárok légiesülnek nyugat felé! Nem lesz határellenőrzés? Pfoáj, mekkora előrelépés ez! Húsz éve vagyunk NATO-tagok és lassan ugyanolyan jogaink lesznek mint egy ausztriai török vagy szír vendégmunkásnak?

Semmi kétség, a Varsói Szerződés is megszűnt. Ahová a lábukat beteszik ezek a Kárpátokon-túli honfitársaink (hogy a többi Kárpát-medenceiről ne is beszéljünk), ott jön a széthullás. És hol van az euróövezet? Jaj, az még egy határral arrébb? Mire azt is elérjük, már EU sem lesz. De nem erről szerettem volna ma este írni.

Arról, hogy azért minden nap egy kicsit vasárnap van. Megpihenünk. Kikapcsolódunk. Még talán szórakozunk is. Ha más nincs, a saját nyomorúságunkon. Röhejes lassan már a kontinens is ahol élünk! Saját magunk alatt vágják a fát mindenfelé ezek a (ki)választott vezetőink, s nem jó irányba halad a világ. De tudunk rajta változtatni? Nem igazán!

„Legyen karácsonya” – mondták régebb annak az embernek, aki érdemtelenül valami jót megtapasztalt, szerencséje volt, nagy sikert ért el, megszabadult valamilyen slamasztikából. Miért ne legyen gyakrabban „karácsonya” ennek a szerencsétlen embervilágnak? Csak azért, mert a Sátán háborút, betegséget, szenvedést szór miközénk bőséggel? Kérjük mi a békét, az egészséget, az örömöt jó buzgó imáinkban? Ha nem, akkor rajta! Nem nehéz! Kérni szabad, kérni lehet, kérni jó, mert attól kérjük, aki a mi legerősebb, leghatalmasabb, legkegyelmesebb Atyánk! Aki az Egyszülöttjét is nekünk adta, hogy legyen karácsonyunk. Minden évben, s akár minden nap! Áldott legyen a neve!

Árus Csongor László

Legolvasottabbak: