Jókai év van. A legnépszerűbb magyar író éve. Ugyanis Jókai Mór évtizedeken keresztül vezette a legolvasottabb szerzők listáját. Nemzedékek alapolvasmánya volt. Tananyag is. Mindenkinek volt – talán még ma is van – kedvenc Jókai-könyve. Erdély aranykora, Janicsárok végnapjai, Szegény gazdagok, Tengerszemű hölgy….
Életében is sikeres. Bismarck, a vaskancellár olvasta Jókait, akit már szinte azonnal lefordítottak németre. Ifjabb Johann Strauss operát írt Cigánybáró címmel Jókai kisregényéből. Emile Zola vette védelmébe nyílt levélben, mikor támadták házassága miatt. Camille Saint-Saëns Párizsba hívta egyik művének bemutatójára. Száz kötetbe préselték össze műveinek sorát. Szorgalmas volt, tehetséges, fantáziája és tolla soha ki nem merült. Természettudós volt, ritkasággyűjtő, nagy utazó, szépséges helyeken építhetett magának otthont, villát. Gazdag volt és emberszerető. És országgyűlési képviselő, lapvezér. Infleunszer, mondanánk manapság.
A román ember alakját magyarul is fordításai révén megismertette, megszeretette az európai értelmiségi, olvasó közvéleménnyel. Olvasta őt a román királynék nem egyike. Nevezetes személy volt, ismert az erdélyi románok között is, kikkel találkozott például a Nyugati Szigethegységben. Szerette, olvasta az írót Slavici, Coşbuc, St. Octavian Iosif, Iuliu Maniu, Vaida-Voevod, hogy csak az erdélyieket említsem.
Marosvásárhelyen egykor utca viselte nevét. Belvárosi utca, mely a Szentgyörgy utcától, arra merőlegesen húzódott a Sörház utcáig. Ma a román költőfejedelem nevét viseli. (Mellesleg Jókaink a zsidó emancipáció híve volt, míg a költők fejedelme ebben a korabeli Moldvában egyáltalán nem jeleskedett.)
Jókjait először 1920-ban száműzték Vásárhelyről. Utcanévtábláját leverték, kicserélték, igaz, akkor minden magyar nevet és vonatkozást száműztek. Másodszor az 1945-öt követő utcanév átkeresztelésnek esett áldozatul. Azóta sem történt meg a „rehabilitációja”, ámbátor a könytárosok a megmondhatói, hogy hányan keresik, kérik műveit ma is. A könyvesboltosok sem panaszkodhatnak arra, hogy stószokban állnának a Jókai kiadványok.
Talán most a 200. évforduló kapcsán kellene Jókainak igazságot szolgáltasson a város tanácsa. Ha már egykori utcáját nem is kaphatja vissza, de talán a sok semmitmondó erény, csilivili fogalom és dicsőség nevezet valamelyikét fel lehetne váltani egy nevesített, írói utcanévvel. Elvégre Jókai járt Vásárhelyen, lerajzolta a Vártemplomot és útinaplójában is megemlékezett rólunk. Igaz sokkal jobban mulatott Kelementelkén (Vásárhelyen ui. esett aznap az eső), de az is megyénk része.
Tehát?