Mit jelentett a költő múzsájának lenni?

Belegondoltunk-e valaha is abba, hogy milyen lehetett egy nagy költő múzsájának lenni? Mit jelentett Léda, hivatalos nevén Dióssy Ödönné Brüll Adél számára az Ady Endre szerelme, az ebből fakadó költészet, a hírnév, majd a bukás, a költő általi teljes megsemmisítés? Hogyan élte meg a nagyváradi férjes asszony az ismerkedést, a találkozásokat, a közös utazásokat, a váradi, budapesti és párizsi létben Ady közelségét?

Ady Endre neve és szerelmi költészete örökre összekapcsolódik Léda nevével, hiszen több, mint százötven szerelmes költeményének a fele Lédához szól. Brüll Adél, a nagyvilági úrinő és Ady, a nagyváradi újságíró találkozása mindkettejük életében sorsszerű élmény volt. Hosszú és viharos szerelmüknek a költő vetett véget. Kegyetlen szakítóversben számolt le nagy szerelmével, Lédával. Az Elbocsátó, szép üzenet, az egyik leghíresebb szerelmi búcsúvers a magyar irodalomban.

„Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”

Tatár Rózsa Ady és Adél -„Lázálmok” az életünkből című monodrámáját Farkas Ibolya adja elő Török Viola rendezésében. A 84. születésnapját ünneplő marosvásárhelyi színésznő Léda szerepében idézi a már évek óta halott költő emlékét, szerelmi boldogságukat, civódásaikat, majd a kegyetlen szakítást és azt, ami az után következett. A dráma a magányos és boldogtalan Léda hattyúdala.

Adél, a nagypolgári életet élő asszony, előbb csak mint egy fiatal fiúra tekintett a nála hat évvel fiatalabb Adyra, szórakoztatta annak közeledése, szerelmi vallomása. Majd végzetesen beleszeretett, és egész életét a költővel való szerelmi viszonya határozta meg. Mit jelentett számára a költő betegsége, amely a kicsapongásainak a következménye volt, a hűtlenkedése, korhely életmódja, a fellángolásai, majd a teljes elfordulása és az Elbocsátó szép üzenet? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni a Spectrum Színházban márciusban műsorra tűzött darab.

A marosvásárhelyi színházi élet Nagyasszonya, a Poór Lili-díjas színművésznő, Farkas Ibolya a megtört Léda szerepében, mint beteg és magányos asszony, idézi a költő szerelmét. Levelek között keresgél, azokat olvassa, a hozzáírt versekből idéz, mesél a közös kalandokról, kellemes és szomorú emlékekről. Hitelesen, mint egy megöregedett múzsa, aki érzi, hogy már közel a vég, aki emberien esendő, akit már csak a szép emlékek éltetnek. Ugyanakkor azt is sugallja, hogy egykor igazi nagyasszony volt, akit körülrajongtak a férfiak, aki élvezte a végzetes nő szerepét.

A díszletek közt a levelesláda és a kalapos doboz tartalma is segít idézni a múltat, az egykori helyszíneket és időpontokat.