Mi hiányzik a faluból?

5. Kikiáltó

 Nem tudom, volt-e hivatalos megnevezése? Keresgélve az utalások között, legelfogadottabbnak tűnik az irodaszolga kifejezés, amit én is hallottam gyermekkoromban. Mifelénk is így nevezték az akkori néptanács alkalmazottját, akinek feladatai közé tartozott a hivatalos hírek kihirdetése, tudósítások átadása. Egy akkora településen mint az én szülőfalum, ez nem volt olyan ördöngös szolgálat, a falu két-három kiemelkedő pontján, általában magasabban fekvő útkereszteződésnél megállt, megfújta a kürtöt kétszer-háromszor, majd várt egy-két percnyi időt, amíg az emberek is leálltak a munkával, s akkor jó hangosan elkiáltotta magát: „Közhírré tétetik, holnapután a hídnál juhfürösztés lesz. Minden juhos gazda köteles ott megjelenni!”

Egy percnyi csend után folytatta, mi pedig az udvaron-kertben-utcán állva vártuk a további híradást, és az jött is: „Másodszor, szombat este a kultúrban nagygyűlést tartanak, akit érdekel az akácos árverezése, jelenjen meg ott!”. Egy szusszanásnyi idő után még egyszer belefújt a kürtbe, jelezvén: ma ennyi volt, s ment tovább a falu másik felébe hirdetni. Mi kiáltónak is hívtuk, mert ő kiáltotta ki az árverezést, az állatok beoltásának elrendelését, s ezek éltették a falu népét. Kikiáltó az a személy, illetőleg hivatali szolga, hivatalnok, aki valamit nyilvános helyen kijelent a közösségnek. Mikrofon és hangszóró nélküli időszak volt az, amikor úgy kellett a falu egy-egy pontján a híreket kikiáltani, közhírré tenni, hogy mindenki tudomásul vehesse. Úgy tudom, más falvakban trombita helyett dobbal jelezte az irodaszolga, fontos hír tétetik közzé. Tőlünk két faluval odébb, Gernyeszegen a református egyház Historia Domusának elején olvasható egy kedves bejegyzés, az első világháború idején az ottani irodai alkalmazott írta be: „én kiáltottam ki a háborút”. Amikor ezt a bejegyzést elolvastam, először irigység töltött el, mennyi titkot tudott ez az irodaszolga, majd bosszúsan állapítottam meg: ebből lett aztán Trianon.

Mai modern időnkből való visszatekintésben is megállapítható, nem tőlük függött a háború vagy Trianon, de mifelénk a történelem eseményeit ők kiáltották ki, mert valamikor ez volt a kommunikáció fontos eszköze. Ebben a digitális világban már nincs helyük a kürtös vagy dobos kikiáltóknak, a hírek is másfélék lettek, s a személyes emberi kapcsolatokat átírta az internet világa.