Mezőfele község bikája

Mezőfele község bikája ott nevelkedett (kérdés: ott is született-e?) a Bethlen grófok mezősámsondi ősi domíniumához tartozó szarvasmarha tenyészet egyik aklában. Innen főszolgabírói hálából Mezőfele székely községbe került, s lett belőle „grófi bika” helyett „falu bikája”. Ámde a furfangos székelyek látva, hogy a bika, miként előbbi gazdája, „felülről” kezd romlani, illetve már meg is van romolva, már előre irtózván a rossz fejű apaállat csenevész ivadékától, sehogy sem akarták azt tenyész célra felhasználni. Eszükbe jutott, hogy furfanggal már egy ízben sikerült az alispáni és főszolgabírói pressiót, sőt a karhatalmat is kijátszani; gondoltak nagyot és merészet; kivágták hapsába (hirtelen, sz. m.) a molyette szarvú tenyész apaállatot, s kiló számra osztották fel egymás közt, hogy legalább önmagukat erősítsék azzal, amivel tenyészetüket amúgy sem tudják nemesíteni; hasztalan lévén a híres állatnak állítólagos kilencágú koronás származása.

A falu bikáját tehát a furfangos székelyek megették, s az erőszakosan rájuk oktrojált bikát mégsem használták fel tenyésztési célra, mert hát „fejbéli baja” (takonykóros lehetett, sz. m.) átöröklődhetett az ivadékaira…

A főszolgabírói hála tehát megvan, de hogy a bika ára miből térül meg, azt magunk sem tudjuk, mert bármily súlyos is volt a nemes bika, alig hisszük, hogy abból kiló számra kikerüljön a 700 korona.

A bika szomorú tragédiája nemcsak a főszolgabírói háláról tanúskodik, hanem a nemes grófnak székelymentési törekvéseiről is. Hiába mondott le a falu bírája, a falu bikája miatt, hivatali állásáról, azért még sokáig fogja szóbeszéd tárgyát képezni a mezőségi székelyek között, kik lépten-nyomon háttérbe szorulnak a jobban dédelgetett mezőségi románok mögé… Azokkal szemben még a hálát is nem kilókban, hanem csak grammokban várják.

*

Záradékul elmondjuk még a mezőfelei székelyek korábbi furfangját, amellyel a mezősámsondi grófi uradalommal szemben fennálló kötelezettség teljesítése elől kitértek.

Még a Désy alispánsága idejében történt, hogy a mezőfelei székelyek, mezei munka teljesítése ellenében: tíz-tíz forint bér előleget vettek fel a mezősámsondi grófi uradalomtól.

Akkor is megkutyálták magukat. Akkor is a furfanggal szemben jött a „hála”: a hivatalos beavatkozás, a végrehajtás és a csendőrszurony. A székelyek szurony között kivonultak a mezősámsondi kukorica földekre, de ott munka helyett befeküdtek a barázdák közé, és jó nagyot aludtak.

A hála befagyott, s azzal a fizetség is.

Hírlik, hogy mai napig még mindig adósok az előleggel. Vajon nem-é ugyan így történik a híres grófi bika árával is?!

(Székely Lapok, Marosvásárhely, 1908 augusztus 27.)