Antal Erika
Szucher ErvinMárcius 8. – bár van aki azt mondja, egy letűnt korszakot idéz, amikor úgymond kötelezővé tették ezt az ünnepnapot, – a többség szerint mégis egy szép szokás. Szép dolog virággal köszönteni a nőket, – lányokat, nővéreket, édesanyákat, élettársakat, vagy kolléganőket – kis meglepetéssel köszönni meg mindazt, amit a családért, vagy a munkatársaiért tettek és tesznek.
Az általunk megkérdezett férfiak közül valamennyien felköszöntik családjukban a nőket, munkatársaikat is. A nőknek meg kimondottan jól esik, hogy a 365-ből létezik egy nap, ami kimondottan róluk szól.
A férfiak igyekeznek kitenni magukért
Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója a párját köszönti legelőször virággal, majd a munkatársait. Az édesanyját ma nem tudja személyesen felköszönteni az elfoglaltsága miatt, de majd pótolja egy másik napon. A ma esti előadás előtt a nézőtéren ülő nőknek is meglepetésben lesz részük – árulja el az igazgató, hozzátéve, hogy március elsején is virággal kedveskedett a kolléganőinek. Szép szokásnak tartja, hiszen jó alkalom megköszönni a nőknek a fáradságot, a kedvességet, gondoskodást és mindazt, amit a férfiakért, férjeikért, fiaikért, munkatársaikért tesznek. Szélyes Ferenc színművész családjának nőtagjai, felesége és unokái Magyarországon tartózkodnak, ezért csak telefonon fogja felköszönteni őket, illetve reggeliben ír „valami szépet” nekik – vázolja a mai teendőit. Máskor személyesen virággal kedveskedett, egy-egy pohár bort is elkoccintottak – mondja a marosvásárhelyi színész, aki szintén úgy véli, hogy „megérdemlik a nők a kedveskedést”.
Pál-Antal Sándor történész, nyugalmazott levéltáros, három lány édesapja, most a fiú unokáját kérte meg, hogy szerezze be a virágokat. „Természetesen felköszöntöm őket, a feleségemet, a lányaimat, a lányunokámat, ez mindig szokás volt nálunk” – mondja, és arról is mesél, hogy évekkel, évtizedekkel ezelőtt, mekkora eseményt jelentett, amikor munkaidő alatt a levéltárból ki kellett menni és megvásárolni a virágokat, általában cserepes virágokat és azokat becipelni a munkahelyére, illetve onnan haza.
Nagy Zsigmond alprefektus is virágot vásárol és köszönti a családjában lévő nőket, ahogyan közvetlen felettesét, a prefektus asszonyt is. „Nem megyünk vendéglőbe, vagy nem ünnepeljük úgy, mint egy nagy eseményt, de tudjuk, hogy van és köszöntjük a nőket, mert megérdemlik. Megérdemelnek egy meleg puszit, egy meleg gratulációt. Szerintem szép szokás” – állítja az alprefektus.
Inkább egy szál virág, mint egy szál cigi!
Bálint Júlia a pedagógusoknak ilyenkor kijáró különleges tiszteletben és szeretetben lubickol: szoros öleléssel megspékelt virágokkal és bókokkal lepik el, különösképpen az elemista kisdiákok. Mint meséli, már a hónap elejétől arra próbálja rávenni a fiúkat, hogy március 8-án – és nem csak – legyenek figyelmesebbek, kedvesebbek, odaadóbbak. Szeressék, támogassák őket. „Persze mindezt viccesen, de ugyanakkor érthetően adom elő. Az intés hat; a kisebbeknél otthonról irányítottan, a nagyobbacskáknál belülről jövően” – fejtegeti a Bolyai Farkas Líceum közkedvelt testnevelő tanára. Bálint Júlia szerint ugyan a legnagyobb ajándék a viselkedés, azonban nem árt, ha a nagyok a szál cigi helyett egy szál virágra költik az aznapi zsebpénzüket, ezzel örömöt szerezve osztálytársaiknak.
Biró Peres Zita, a Marosvásárhelyi Active 7 kézilabdacsapat tagja nem érzi különösebb napnak a március 8-át. Ennek ellenére már a egy nappal korábban virágot osztogatott társainak és a sportiskolás tanítványainak. Ő maga meg beéri egy öleléssel és egy szép szóval, de azt szeretné, hogy ezt az év minden egyes napján kapja meg. „Ha ezt a két dolgot még megtoldják egy szál virággal, az még jobb!” – mondja. Úgy véli, a nőket az év minden egyes napján illik megbecsülni, elvégre gyakran sokkal több feladatot vállalnak és végeznek, mint a férfiak.
Kell az ünnep, de nem csak ma
Amint visszaemlékszik, kamaszkoráig igazi ünnep volt a nőnap Kozma Mónikának. Ezt azzal magyarázza a Pro Economica Alapítványt irányító gazdasági szakember, hogy addig az édesanyjára való odafigyelést jelentette március 8. Magyarországra való kitelepedése után azonban a nőnap szinte teljesen kikopott az életéből. „Egy olyan időszakban éltem Magyarországon, amikor mindegyre azt sulykolták a társadalomba, hogy az esélyegyenlőség nevében nem szabad kivételezni a nőkkel. És ez az ünnepre is vonatkozott. Mintha szégyellnem kellett, hogy nekem igenis jólesik, ha megünnepelhetjük a nőket” – idézi fel a 90-es évek hangulatát Kozma Móni. Hazaköltözése után ismét piros napos dátummá vált az életében a nőnap. „Ha ma már mindennek van nemzeti ünnepe, akkor miért éppen a nőnap kopna ki a köztudatból? Örülök, hogy mifelénk egyre jobban értékelik az a sokszínűséget és teherbíró képességet, ami a hölgyek sokaságára jellemző” – mondja.
„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába” – Karinthy Frigyes gondolatai jutnak eszébe Nagy Emőkének, amikor a nőnapot hozzuk szóba. A közszolgálati televízió marosvásárhelyi szerkesztő-műsorvezetője azért szereti a 85 évvel ezelőtt írót, mert egyszerűen fogalmazza meg azt, amit ő most, közel negyvenévesen gondol a női létről. Azt például hogy a nőiség sokkal több aspektusát lehet és kell megélni a férfi, a társ mellett, mint egyedül. „És nemcsak nőnapon. Sőt! Legkevésbé nőnapon. Mégsem gondolom fölöslegesnek a mai ünnepet. Egyrészt azért, mert vannak, akik egész évben ezen az egyetlen napon kapnak virágot és ez őszinte örömöt szerez nekik. Másrészt pedig azért, mert, mint minden piros betűs nap, ez a mai is alkalmat ad a megbecsülés és a szeretetet kifejezésére” – fejtegeti gondolatait az ismert tévés. Nagy Emőke, aki Lelle lányával készül ünnepelni, azt is hozzáfűzi, hogy az egyszerű női logikája ilyenkor azt kérdezi tőle, hogy ha a március 8. a nagybetűs Nőnap, akkor az összes többi 364 napja mind a férfiak napja?
