Március 15. : múltidézés és jövőbe tekintés

Ha nem is annyira, mint bő három évtizeddel ezelőtt, szombaton délután megtelt a Postarét, ahová mintegy kétezer marosvásárhelyi és környékbeli gyűlt össze megemlékezni a márciusi hősökről.

Igazi ünnepi hangulat várta a résztvevőket, ám mégis felemás érzelmek keringtek azokban, akik nem egy-két éve járnak ki emlékezni a Székely Vértanúk emlékművéhez. A Postarét ugyan megtelt, de távolról sem voltunk annyian, mint tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt. A fiatalok által kínált Kossuth-kiflik sem pótolták a szomszéd tömbház falán lévő utcanévtábláról hiányzó magyar – Székely Vártanúk – feliratot. Mint ahogyan a kiosztott kokárdák sem feledtették, hogy a Florea-adminisztráció még avatása előtt eltüntette az emlékoszlop köré macskakőből kirakott nyolcágú csillagot, az új városvezetés meg nem tartotta fontosnak annak visszaállítását. Mindemellett szép, felemelő ünnepnek lehettünk a szemtanúi, amelyen a politikusok megpróbálták rövidre fogni a szót, helyet és időt adva a meghívott művészeknek.

Összetartozásból születik a jövő

A város polgármestere, Soós Zoltán arró beszélt, hogy 1848 márciusának ifjai mertek nagyot álmodni. „Tudják, mi tette őket igazán naggyá? Az, hogy együtt álmodtak. Marosvásárhely ma is az élő példája annak, hogy az összetartozásból születik a jövő. Itt él egymás mellett több különböző közösség, akik tudják, hogy nem az különböztet meg bennünket, ami elválaszt, hanem az, ami összeköt” – fejtette ki az elöljáró. Az ünnepélyen felszólalt Marosvásárhely szülöttje, Zsigmond Barna Pál, Magyarország egykori csíkszeredai főkonzulja. Az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának miniszter-helyettese Orbán Viktor miniszterelnököt idézte, miszerint „magyarok nélkül szegényebb lenne a világ”. „Itt Marosvásárhelyen a magyar közösség évszázadok óta őrzi nyelvét, kultúráját és identitását, miközben a jövőbe tekint” – hangsúlyozta a politikus, aki a Postaréttől mintegy két-háromszáz méterre nőtt fel.

Kelemen Hunor és Tőkés László az „állami adósságról”

A székelyudvarhelyi ünnepségen felszólaló Kelemen Hunor nem csak az 1848-as hőstetteket emlegette fel. Szóvá tette, hogy az 1920 után berendezkedő román hatalom máig nem teljesítette az összes gyulafehérvári ígéretet. „Nagy adóssága ez a román államnak az erdélyi, romániai magyarok fele. De mindaz, amit elértünk 35 év alatt, több, mint amennyivel a kommunizmus alatt és előtte, a két világháború között rendelkeztünk” – mondta. Az RMDSZ elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a veszély természete olyan, hogy gyakran váratlanul jelenik meg, olyankor is, amikor nem számítunk rá. Ezzel legfőképpen a parlamentben lévő szélsőségesek hatalmas erejére utalt. „Ők a magyarellenesek. Ők azok, akik azt mondják, örüljünk, hogy az ország, Románia a kisebbségeknek földet és vizet adott. Legyen elég – mondják. Ők akarják visszafordítani a történelem kerekét, hogy Románia ismét elszigetelt, perspektíva nélküli ország legyen, mint amilyen volt 44-45 év kommunista diktatúra alatt. Most már nem egy, hanem egész sor magyarellenes jelölt verseng a hatalomért. Nekünk, magyaroknak nem érdekünk visszatérni oda, ahonnan alig szabadultunk” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.

Szintén Bukarest adósságát emlegette fel Tőkés László, az Erdélyi magyar Nmezeti Tanács elnöke is Nagyváradon, a Szacsvay Imre mártír országgyűlési jegyző szobránál. „Az egykori magyar haza alkotmányos önkormányzatának analógiájára az erdélyi magyarság sem mondhat le önrendelkezési jogáról, melynek törvény általi biztosítását – A gyulafehérvári határozat értelmében – joggal várja el a román államtól” – mondta.