Magánórákról, plusz kiadásokról, lemaradásról

Kicsit zavarban vagyok: a szülők, már akik tehetik, egy rakás pénzt áldoznak gyerekeik taníttatására. Pontosabban a magánórákra, magánfoglalkozásokra, plusz még didaktikai eszközöket is vásárolnak. Könyveket, feladatfüzeteket szoktak venni az ingyenes tankönyvek mellé, meg jó minőségű füzetet, rajztömböt, rajzfelszerelést stb.

Minderre azért áldoznak annyit, mert a gyerek valamiért nem boldogul kellőképpen az iskolában, vagy esetleg még jobban szeretne teljesíteni, vagy olyan egyetemre készül, ahová nincs esélye azzal a tudással bejutni (például orvosi egyetemre), amit a középiskolában tanul. Esetleg szeretne nyelvvizsgázni és hát, valljuk be, amit mind tudunk, heti két órâban az iskolában nem lehet egy idegennyelvet úgy megtanulni, hogy nemzetközi nyelvvizsgát lehessen tenni abból. Aztán vannak a matematikai ellentehetségek. Akiknek ugyancsak nem elég az iskolai óra. Persze, tudjuk, mindenki tudja, nem készül matematikusnak az ilyen gyerek, hisz hamar felismeri a korlátait. De muszáj teljesítenie, mert ha nem, nem jut be a ,,jobb” iskolába és akkor megint az van, hogy az egyetemre készülve pótolnia kell….

Ez így mind érthető, hiszen minden szülő igyekszik, hogy mindent megadjon a gyerekének, segítsen a tanulásban, akár magántanár segítségét is igénybevéve. Csakhogy, aki ezt nem teheti mert, mert anyagilag nem képes rá, annak hátrányba kerül a gyermeke – vélik sokan és igazuk is van. De akkor mi lehetne a megoldás? Valaki tudja, van ötlete? Azt mondják, az államnak többet kellene áldoznia a felzárkóztatásra, az iskolaelhagyás visszaszorítására. Így van, de tudjuk, az, amit az állam nyújt, nem mindig elégséges.

Valahogy úgy tűnik nekem, hogy ez egy ördögi kör. Ha nem jár különórára a gyerek, lemarad, nem teljesít jól, vagy úgy ahogy szeretne. De akkor az a tanuló, akinek a szülei nem tudják biztosítani a különórát, még inkább elmarad a különórára járó osztálytársa mellett.

Talán az iskola nyújthatna megoldást erre.