Macskaklánok a Karmok erdejében

Bayer Dóra Karmok erdeje című kötetét vasárnap délben mutatták be a Vásárhelyi Forgatag könyves programjainak helyt adó könyvudvarban. A 11 éves marosvásárhelyi lány nem csak könyvet írt a macskákról, de saját rajzaival illusztrálta is azt. 

A Juventus Kiadó gondozásában jelent meg a kisregény, amelynek szerzője Bayer Dóra, vagyis Dorka, akivel édesanyja, Kulcsár Andrea beszélgetett a könyvbemutatón. Ahogy az elején leszögezte, Dorka nem szeret sokat beszélni, annál inkább rajzolni és írni. Ám ez alkalommal szívesen beszélt az írásról, a rajzolásról, azt is elárulta, hogy a macskarajzokkal kezdődött a történet, vagyis, mivel különös vonzódást érez irántuk, rajzolgatott és történeteket talált ki. Aztán a történetek folytatódtak, addig amíg megszületett a könyv. Természetesen már léteznek újabb történetek, amelyek egyelőre a fejében léteznek, de az olvasók örömére, a most megjelent könyvnek lesz folytatása.

„A történet a fejemben van”

A Marosvásárhelyi Művészeti Líceum képzőművészeti szakos tanulója szabad perceiben sokat rajzol, mondhatni, hogy szinte mindig. Ha van egy kis ideje, a szünetben, vagy, ha egy feladatot befejezett, akkor órán, de utazások közben, kirándulásokon is rajzol, nincsenek számára unalmas percek. Az írás sem esett nehezére, a történeteket kitalálni, hiszen a macskakarakterek szinte maguktól alakították az eseményeket. Megtudtuk, hogy a szöveget előbb egy füzetbe írta, majd onnan másolta be a számítógépbe. A beírás sem a szokványos módon történt, hiszen ugyancsak szabad perceiben pötyögte, akár az iskolában, akár otthon. „Egyik délelőtt felhívott Dorka telefonon, hogy a szobrászat órán elkészítette a szobrot, írhatja a regényt? Mondtam igen, de nincs nálad a füzet, akkor most, hogy fogod beírni? Mire azt a választ kaptam, hogy de anya, nincs szükségem a füzetre, az egész történet itt van a fejemben!” – osztotta meg Kulcsár Andrea azokat a kis „kulisszatitkokat”, amelyek a regényírás hátterét alkotják.

Nincs vége a történetnek

A család is bíztatta, pozitívan állt mellé, mondván, hogy ha megvan a szöveg, megvannak a fotók, akkor lesz „rendes könyv” is belőle. Mikor Dorka már mindennel elkészült, a szöveget beírta a számítógépbe, akkor keresték meg a Juventus Kiadó igazgatóját, Szucher Ervint, aki azonnal igent mondott a felkérésre. A nyári vakáció második felére meg is jelent a könyv, úgy ahogy egy „rendes könyvnek” kell lennie, szerkesztve, tördelve, illusztrálva, minőségi papírra nyomtatva.

A könyvbemutatóra eljöttek az osztálytársai, a barátai, azok szülei, családtagok, ismerősök. A nagy fa árnyékában már nem maradt szabad hely, annyian összegyűltek. Nem hiába, hiszen az érdeklődők megtudták, hogy Dorka állatokhoz, különösen a macskákhoz való vonzódásából újabb történetek születnek. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz vége, mit tervez, annyit elárult, hogy egyszer majd vége lesz, de még ő sem tudja, hogy mikor. Azt is megkérdezték tőle, hogy annak ellenére, hogy harcias macskák a karakterei, azért számíthatnak-e az olvasók úgynevezett édes kis cukiságokra is. „Természetesen az is lesz majd benne” – válaszolta Dorka.

A Karmok erdeje az emberi társadalomra emlékeztet, hiszen vannak jó macskák és rosszak, de létezik macskakórház és macskaorvos, meg kismacskáknak óvoda.  A 15 fejezetben Moon Star, Spotted Pool, Wolf Paw, Pumpkin Paw, Black Paw és sok más angol nevű macskával találkozik az olvasó. Ez is érdekessége a könyvnek, hogy nem angol nyelvből fordították magyarra, hanem eleve ilyen neveket adott a szerző a karaktereinek.

Még beszélni nem tudott, de már rajzolt

Bayer Dóra, azaz Dorka, 2011. szeptember 19-én született Marosvásárhelyen. Még beszélni nem tudott, amikor már rajzolni akart. Ceruza, radír és rajzfüzet nélkül ma sem indul el sehova – olvasható a könyv fülszövegében. Utazások közben, kirándulásokon, sőt az iskolai szünetekben is rajzok születnek. Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban próbálja ellesni, hogyan is rajzolnak a „nagyok”. Közben megtanult olvasni és egyszer csak rájött, hogy történeteket kitalálni, azokat megírni, sőt le is rajzolni – nagyszerű. Így született meg a Karmok erdeje, a macskaklánok harcát elmesélő történet: előbb egy füzetbe, aztán a számítógépbe írta a sorokat. Szabadidejében, otthoni szobájában és az iskolai szünetekben kígyóztak a sorok egyre bonyolultabbá és egyre érdekesebbé szőve a történetet, amelynek máris készül a folytatása.