Lohinszky Lóránd 100 – az emlékezet ereje

Ha Lohinszky Lórándra gondolok, óhatatlanul a Mester jut eszembe – fogalmazott megemlékező beszédében a 100 évvel ezelőtt született művész sírjánal Sebestyén Aba, a Matosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színésze, rendező, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem docense. De mitől lesz Mester a Mester? Talán kivételes tudása, tisztaságának ereje, szeretete, és az emberiséggel való együttérzésének ereje által? – folytatta gondolatait, majd leszögezte: az igazi Mester mindig a nehezebb, a meredekebb, a kísérletezés útját választja, és ilyen volt Lohinszky Lóránd is, akinek szófordulatai, gesztusai kitörölhetetlenül az egykori szinis diákok emlékezetébe vésődtek.

“Függöny mögött kérem nem trappolni!” – zavarta ha egy kicsit is meglibbent a függöny. “A szövegtanulás nem művészi munka!” “Magának milyen cipője van? Hogy lehet ilyen cipővel színpadra állni? Na és a fehér zokni? Az külön szerepért kiált!” “ Olvassanak! A jó színész olvasott. Aki a színpadon röhög, az dilettáns!” – idézte a Mester egykoron elhangzott mondatait, mosolyt csalva a jelenlévők arcára Sebestyén Aba.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem képviseletében Gáspárik Attila-Csaba egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem professzora emlékezett az 1924. július 25-én Kolozsváron született Lohinszky Lórándra. Elmondta: volt egy olyan időszak is Lohinszky életében, amikor önkéntes munkában, anyagi juttatás nélkül tanított a mostani Művészeti Egyetemen. Személyes emlékeit is felidézte a Mesterrel kapcsolatban, amikor ő maga kezdő színészhallgatóként, két évfolyamtársával együtt, először találkozott az érdemes művésszel. “És meg kell mondanom, hogy nagy valószínűséggel miatta, ez a három ember ma is itthon van. Ez a három ember a mai napig is a szakmában van. Ilyen Romániában soha nem történt, hogy egy egész évfolyam egyetemi végzett 37 év után is a szakmában legyen és ebben az országban. Persze, könnyű volt három emberrel… Ez volt az egyik legnagyobb tanulság tőle: a megmaradás és az itthon maradás. Ezek már tudom nagyon elkoptatott szavak az elmúlt pár évtizedben, de ő nagyon komolyan gondolta” – fogalmazott Gáspárik, hozzátéve, hogy ő látta Lohinszkyt kis vidéki, és nagy, neves színházakban fellépni, és mindenhol pontosan ugyanazt adta a közönségnek. És ő mindig itt marad közöttünk, mert tanítványaiban tovább él a művészete, hiszen nincs olyan erdélyi magyar színház, amelyben ha este kigyúlnak a fények és felgördül a függöny, ne lépne színpadra egy Lohinszky-tanítvány – összegezte Gáspárik Attila.

A megemlékezésen jelen volt Dr. Farkas Ibolya színművész, Lohinszky Lóránd társa is, aki nem csak feleségként, de alkotótársként is végigkísérte az életét. “Lohinszky Lóránddal éltem az életemet – tehát az életemet jelenti. Tanárként ismertem meg, nemsokára a felesége lettem, partnerek voltunk, becsültük egymást, tiszteltük egymásnak az egyéniségét, bíráltuk egymást. Az őszinteségét, a hitelességét, a megbízhatóságát – az pótolhatatlan. Szóval egy olyan ember, aki ha valamit mondott, azon el kellett gondolkodni. Még akkor is, ha nem biztos, hogy egyetértettem vele, de meggondolkoztatott, megbeszéltük és előfordult, hogy esetleg nekem volt igazam…” – emlékezett megkeresésünkre Dr. Farkas Ibolya.

A mester tisztelői és egykori tanítványainak egy része együtt emlékezett Lohinszky Lórándra csütörtök délelőtt a marosvásárhelyi református temetőben.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának honlapján virtuális kiállítás tekinthető meg a 100 évvel ezelőtt született érdemes művész színpadi alakításaiból a nemzetiszinhaz.ro/inmemoriam/lohinszky-lorand oldalon.