Kutyabaj a macskajaj?

Az elmúlt egy hónapban nagyon ránk járt a rúd, már ami Rudi-cica lelki és fizikai egészségét illeti. Ha valaki eddig azt próbálta volna bemesélni nekem, hogy egy macskának van lelkivilága és olykor depresszióba eshet, mindenképpen pszichoterápiára küldtem volna az illetőt.

Ki gondolta volna (én eddig biztosan nem), hogy egy cica belebetegedhet abba, hogy gazdája több időre távol marad tőle. Még decemberben történt, hogy szabadságra mentem és Rudi a szüleimnél landolt erre az időszakra, ám két nap után megelégelte a városi kosztot és levegőt, és depresszióba esett. Olyannyira, hogy végül öt napig nem evett semmi, 1,2 kilót fogyott, annak ellenére, hogy fecskendővel próbálták etetni anyámék. Az utolsó nap már az állatorvoshoz került a kandúr, aki mondta, hogy egyébként semmi baja sincs, csak miattam nem eszik, stresszes, depressziós. A doki vitaminokat adott neki és a rendelőben várt Rudi, mindaddig, amíg hazaértem a miatta felére csökkentett külföldi kirándulásomról. Estefelé érkeztem meg Vásárhelyre, egyből az állatorvoshoz siettem, ahol, amint meghallotta a hangomat, Rudi elkezdett nyávogni, minden panaszát egy szuszra kimondta magából és örömében egy tasak konzervet egyből megevett. Nem tudtam, hogy örvendjek-e vagy pukkadjak meg a méregtől, hiszen még hátravolt három nap wellnessezés a szabadságból, de végül örömünnepet ültünk, hogy az eddig mindenevő sziámi megnyugodott, elkezdett ismét táplálkozni és a dolgok a normális kerékvágásba kerültek. Még két napba telt, amíg annyira erőre kapott, hogy fel tudott ugrani az ágyra, de utána már minden rendben volt egy pár hétig, amikor is, szike alá került.

Eredetileg azt hittük, hogy csak egy zsírcsomó vagy furunkulus dudorodik ki a hátán, a doki tanácsára pedig elég gyorsan úgy döntöttem, hogy eltávolítjuk a kinövést, szerencsére, mert mint utólag kiderült, egy kezdeti fázisban lévő daganattal szembesültünk.

Rudit tehát elaltatták, leborotválták a kinövés környékén és szépen megoperálták. Érdekes, hogy nem ragasztották le a sebet, gallért sem kapott, ami nem is volt gond mindaddig, amíg a seb nem kezdett gyógyulni és nem kezdett viszketni. Ekkor ugyanis a cica folyamatosan nyalogatni kezdte a műtét helyét, miközben a szálakat is elkezdte kiszedni. Az állatorvos javasolta, hogy vegyünk neki egy kezeslábast, olyat, mint amilyent az újszülöttek hordanak, de egyszerűen képtelen voltam ráadni, úgyhogy ismét bekerültünk a rendelőbe, ahol allergia elleni injekciót kapott, a doki levágta körmeit és felöltöztette csodaszép body-jába. Amitől a macska egyáltalán nem volt elragadtatva… Úgy járt, mintha alkoholt fogyasztott volna, de szerencsére így már csak a ruhát nyalogatta és nem közvetlenül a sebet, amit korábban véresre nyalt. A műtét teljes lefolyása két hét, ameddig kiszedték a szálakat, ugyanis, tekintettel arra, hogy itt van Pepsi is, a doki a klasszikus, nem felszívódó szálak mellett döntött, hogy a kutya nehogy kiszedje ezeket a Rudi hátából. Próbáltuk, persze tartani a tisztes távolságot, de a nagy szerelem miatt olykor-olykor a kutyuli meg-megszeretgette a kandúrt, ha kellett akár földhöz is verte, szóval jó döntés volt, még akkor is, ha egy kicsit macerásabb.

Pár napja eltávolították a szálakat, a body is lekerült Rudiról, ismét visszatért a vadászterületére, ami a legjobban hiányzott neki. Reméljük, hogy egyelőre megúsztuk a komolyabb problémákat, most már a kutya helyett is eszik rendesen, szóval, ha legközelebb szabadságra mennék, lesz amiből lefogynia, ha ismét búnak adja a fejét.