Bölöni DomokosÁLNÉV ALATT
A „Zemplén“ közelébb kiadta Tompa Mihály egy levelét, melyet 1852-ben Szemere Miklóshoz intézett. Le van abban írva első találkozása Arany Jánossal, Nagy-Kőrösön.
Bement hozzá s mondá: „Átutazó fehérmegyei birtokos vagyok, itt étetek*, s óhajtottam látni a tekintetes urat, mint költőt.“
Arany hideg szívességgel ülteté le. Aztán Tompa folytatta:
„ Annyival inkább örülök e szerencsének, mert fiatal koromban magam is gyakoroltam a poézist, persze csak álnév alatt.“
Erre Arany keveset szólt s a vendég beszélt tovább:
„Most is van nálam egy csomó vers, ha nem restek meghallgatni, felolvasnám.“
Arany különös képet csinált.
„Különben dolgoztam a legújabb vállalatokban is, Reményben, Losonczi Phőnixben, de álnév alatt.”
Ekkor már figyelmesebb lett.
„Remélem, nem is kerülte ki a figyelmét álnevem?“
„Milyen az az álnév?“
„Tompa Mihály.“
A vendég felugrott, a házigazda kitárta a karját, a tréfán nevettek, a találkozáson szívből örvendtek, így történt első találkozásuk.
*étetek – a fogat lovainak ellátása
(Székely Nemzet, 1885. július)
