Küküllővári szórványtalálkozó háromszáz nővel

A kis kovászból felnő a tészta, a mustármagból kinő a fa – ezekkel a szavakkal jellemezte a cselekvési kedvükben lankadhatatlan szórványbelieket Lőrincz Konrád, a nagyenyedi Egyházmegye új esperese.

A hét végén Küküllővár csodálatosan restaurált Árpád-kori templomában tartották az idei Dél-Erdélyi Régiós Nőszövetségi Találkozót, amelyen három egyházmegye több mint harminc településéről érkeztek tagok. Közel három nőszövetség és az őket elkísérő lelkészek zsúfolásig megtöltötték a nyolcszáz éves templomot, amelyet vendéglátójuk, a helyi református gyülekezetet tizenegy esztendeje szolgáló Barabási Endre mutatott be.

„Az asszonyok elindultak, mert nem csak ábrándozni, hanem cselekedni is tudnak. Úgy, ahogy annak idején elindultak Jézus sírjához” – mondta prédikációjában Lőrincz Konrád. A Nagyenyedi Egyházmegye frissen megválasztott esperese kifejtette: a szórványbéli ember képes hosszabb utat is megtenni azért, hogy közösségben legyen, hogy testvéreivel és Krisztussal legyen. A felenyedi lelkész a sokak által leírt szórvány csodáiról is szólt. Arról, hogy amint a kis kovászból felnő a tészta vagy a mustármagból nagy fa nőhet, úgy az abszolút kisebbségbe sodródott magyar közösségek is életképesek maradhatnak. Az egyik legjobb példa erre éppen a 13 százalékra zsugorodott Küküllővár magyarsága, amely eszes politizálással visszanyerte önbizalmát és tekintélyét a többség szemében. „Nem igaz, hogy a mélyszórványban nem lehet megmaradni. Lehet. Ahogy lehet” – hangsúlyozta Barabási Endre, aki Jézus egyik fontos intelmére kívánt emlékeztetni, miszerint „legyetek okosok, mint a kígyók!”

A nőszövetségi tagok sem jöttek üres kézzel, gyülekezeteik zászlóit vonultatták fel, és valóságos irodalmi összeállítással kedveskedtek egymásnak. Meghívottként, Sikó Piroska Egészség és imádság címmel tartott előadást az ima, különösképpen a közösségi ima csodával határos erejéről. A kolozsi lelkipásztor néhány olyan, a környezetében megtörtént valós esettel példálózott, amikor az orvostudomány feladta a küzdelmet és a reményt, de az ima erejével csoda történt.

A nőszövetségi konferencia templomi részét a Vásárhely.ma főszerkesztője, Szucher Ervin előadása zárta. A szinte három évtizede a kisebbségbe szorult közösségek sorsát vizsgáló újságíró kitért a mindössze négyévente felfedező politikum felelősségére, ugyanakkor arra intette a jelenlévőket, hogy „ne feledjék, magyar identitásunkat és vele együtt anyanyelvünket csak kölcsönkaptuk őseinktől. Nem azért, hogy eldobjuk, de még csak azért sem, hogy toronyba zárjuk. Hanem azért, hogy adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak”. Elmondta, a szórvány sorsa nem rózsás, a statisztikai adatok jó esetben is legfeljebb visszafogott derűlátásra adnak okot, de addig, amíg ilyen derék lelkészeink és csodálatos asszonyaink vannak, a magyar identitás és az anyanyelv még loboghat a végvári bástyáinkon.

A jó hangulatú találkozó közös ebéddel és tombolával a késő délutáni órákban zárult.