Karácsonyfás székely

A karácsonyi fenyő mindig is igen keresett cikk volt. A Székely Lapok 1898. december 22-i számában találtam egy kis sztorit, ide másolom.

Ilyen is van már, nemcsak borvizes. Tegnap Gyergyó-Csomafalváról érkezett egy öreg szikulus ide egy szekér zöld fenyővel. És ment, a nagy piaczon alá. És ment volna még tovább, ha körül nem fogja a vásárolni akarók csoportja.

– Bácsi, eladó-e a fenyő? – kérdik tőle.
– Az aztán igen, mind egy szálig.
– Rakja ki.
– Nem lehet.
– No, miért?
– Ahajt azt parancsolta a policzáj, hogy szekervel nem szabad áncsorogni.
– De látnunk kell, bácsi, amit venni akarunk.
– Ott ahogy jő, vegyék, de le nem rakom, essze es romlanék.
– Mekkorák?
– Ki micsodás, kizsdég es, nagyobbacska es, van akkora es, mint én, s akkora es, mint egy oláh torony.
– S mi az ára a nagyobbnak?
– Öt peczula.
– Drága.
– Mán hogy vóna derága, mikor a Fellegszállásáról hozom. Menne csak oda az úr, osztán vágná maga, tudom Istenem, nem mondaná, hogy derága.

Így árult a székely. Ki sem rakta, válogatni sem engedett belőlük, déli harangszóra mégis az utolsó szálig eladta fenyőit.