Kalotaszegi nagyírásos a könyvvásáron

A kalotaszegi nagyírásossal ismerkedhettünk a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Sinkó Kalló Katalin bemutatta a Kalotaszegi Nagyírásos című könyvének bővített kiadását. 

Vasárnap zárult a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amelyen 25 könyvkiadó volt jelen, ezek mellett ismét számos irodalmi programmal készültek a szervezők. Több könyvbemutatóra is sor került, többek között Sinkó Kalló Katalin bemutatta a Kalotaszegi Nagyírásos, 1980-ban megjelent könyvének bővített kiadását.

Sinkó Kalló Katalin Kalotaszegen született, Magyargyerőmonostoron, így hát beleszületett a népművészet világába. Akkoriban egy leánynak 16 éves koráig mindent tudnia kellett, ami egy háztartás vezetéséhez szükséges, és a népművészetben is jártasnak kellett lennie. „Édesanyám sokat varrt megrendelésre, elkezdtem gyűjtögetni a mintákat, először csak a saját szórakozásomra, majd egy idő után én is elkezdtem rajzolgatni’’ – mesélte Sinkó Kalló Katalin.

Akkoriban, a háború után, a szocializmus idején a népművelés egyfajta állami feladat volt, ennek köszönhetően a népművészet is középpontban került. A Kriterion Kiadónak köszönhetően nagyon sok néprajzzal kapcsolatos könyv jelent meg magyar nyelven. De nem jelent még meg akkoriban nagyírásról szóló kötet, így Katalin megragadta a lehetőséget, és akkor már tudatosan is nagyírásos mintákat kezdett gyűjtögetni könyvéhez – válaszolt Bódizs Edith kérdésére, aki a régi idők gyűjtéséről kérdezte a szerzőt. 1977-ben adta le az összegyűjtött anyagát a Kriterionnak, és 1980-ban jelent meg a vaskos album. Abban az időben könnyű volt dolgozni az anyagon, hiszen a népművészet, mondhatni mindenhol jelen volt, népviseletben, kerámiában, építészetben, és akkoriban még volt tisztaszoba a házakban, amely napjainkban egyre inkább eltűnik, a kalotaszegi falvakban is egyre kevesebb család rendez be tisztaszobát.

A könyv megírásával az volt a célja, hogy az íróasszonyoknak utat mutasson, kezükbe adjon egy általános gyűjteményt, hogy ráláthassanak az egész mintakincsre – vallotta be Katalin. A bemutatón megtudhattuk azt is, hogy a szimbólumoknak több jelentésük van, mint például a rózsa minden keleti kultúrában Isten jelképe, de itt férfit is jelenthet. A könyv első kiadásakor, a hetvenes, nyolcvanas években nem volt szabad írni ezekről a szimbólum jelentésekről, ezek cenzúrázva voltak, de most a bővített kiadásban természetesen helyet kaptak. A templomi varrottasokról is szó esett, mivel az utóbbi időben elég sok vita volt akörül, hogy a felújított templomokba visszakerüljenek-e vagy sem a varrottasok.

Sinkó Kalló Katalin azt tapasztalja, hogy napjainkban többfelé kisebb szakkörök alakulnak, és ez segíthet abban, hogy lassan visszaépüljön a köztudatba a népművészet jelentősége, viszont nem lehet biztosra megmondani, hogy mi fog történni a jövőben. Érdekességképpen azt is elmondta, hogy a külföldiek kissé nagyobb érdeklődéssel fordulnak a minták írása és a varrás felé, Katalinnak több tanítványa is külföldi származású, akik ellátogattak hozzá csak azért, hogy tanuljanak tőle. Azt is hozzátette, hogy volt több férfi tanítványa is, akik ügyesen dolgoztak, nemcsak mintát írtak, hanem varrtak is.

A bemutató után dedikálásra került sor.