Jung Ildikó és szeretett városa

Jung Ildikó marosvásárhelyi nyugalmazott ügyvéd A város és én című kötetét mutatták be szerdán este a Bolyai téri Studium HUB-ban. A közönség ugyanakkor megtekinthette a szerző legújabb festményeit is.

Újabb érdekes kötettel rukkolt elő az ügyvédi pályáról nyugalomba vonult Jung Ildikó. Amint a könyv címe is jelzi, A város és én egy jellegzetes marosvásárhelyi könyv. A többnyire novellákba foglalt, fiktív vagy valós történetek ezer szállal kötődnek a szerző szülővárosához. Úgy, ahogy Jung Ildikó maga is. Mint mondta, hiába élt, tanult, majd dolgozott hosszú ideig Bukarestben, a szíve mindig Vásárhelyért dobbant. Neki a bíróságot és a törvényszéket a vásárhelyi múlt századi épületet jelentette, nem a fővárosi. Ezért mindig is visszavágyott szülővárosába, hisz az otthon ott van, ahol a szeretet is van – vallotta.

Egyébként a 19. század közepén épült Sáros utcai családi házról, az udvarán álló hintóról, a ma is élő, nagyra nőtt orgonabokrokról, az istállóról szól Jung Ildikó egyik novellája. És arról a békebeli időszakról, amikor nagytatája esténként hegedűt ragadott, nagymamája meg énekelt. Majd a háború és különösképpen a kommunista rezsim az államosításnak nevezett kisemmizéssel mindent megváltoztatott. A házba újabb és újabb lakók zsúfolódtak be, a szerző családja meg egyre inkább szorult össze. De így is boldogok voltak, segítették egymást, az öregek taníttatták gyermekeiket.

A város különleges hangulatáról beszélt az írónő fia, a kötetet gondozó Lebăda Neagră jászvásári kiadó igazgatója. Adrian Christescu mintegy négy évtizede él Moldva egykori fővárosában, ahol Magyarország tiszteletbeli konzulja, de mindig is örömmel tér haza szülővárosába.

A kötetet bemutató Szucher Ervin a szerző emberi oldalát is megvilágította. Mint hangsúlyozta, Jung Ildikó nem a szokványos ügyvéd, akit csak a pénz és a perbeli ellenfél legyűrése hajt. Portálunk főszerkesztője elmesélte, hogy több mint húsz évvel ezelőtt egy bírósági ügyben ellenfelek voltak, de ez csöppet sem nem csorbította kettejük viszonyát. A legjobb példa erre, hogy most egymás mellett ülnek az asztalnál. A szerzőt méltató újságíró azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy Jung Ildikó egyike volt azon kevés ügyvédeknek, akik pro bono képviselték a város fekete márciusában meghurcolt magyarok ügyét. „Aki ilyen szép novellákat ír, annak nem csak írói vénája van, hanem lelke is” – tette hozzá.

Az estet Czirjék Lajos, a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének elnöke és Kilyén Ilka színművész tette érdekesebbé. Előbbi a jogász-író-festő elhozott néhány képét méltatta, utóbbi Baricz Lajos plébános-költő ez alkalomra írt versét tolmácsolta. Amely így végződik: „Bármit tartogat számomra az élet; / hozhat így akármit a jövő felém, / összetartozunk mi, A város és én”.