Január a lélekművelés hónapja

Biztosan Önök is úgy vannak azzal, hogy év végére annyira nagy az iram, a hajsza, hogy karácsonyra kifogy szinte minden szussz, aztán valahogy kipipáljuk a szilvesztert, de utána ágynak esünk. Persze, nem a szó legszorosabb értelmében, inkább lelkileg, pszichikailag kerülünk a kimerülés határára. Ilyenkor kell egy pár nap, hogy erőre kapjunk, hogy csak magunkkal foglalkozzunk és úgy műveljük lelkünket, mint nyáron gazda a földjét.

Én úgy vagyok ezzel a folyamattal, mint a hónapos retek: szinte egy hónapra van szükségem ahhoz, hogy teljesen magamhoz térjek és ismét felvegyem a hétköznapok ritmusát. Kezdetben adott egy kétnapos pihenés, de utána már lekívánkoznak a könyvek a polcról, elkel egy-két jó Netflix-sorozat (kizárólag decemberben és januárban fizetek elő), pár jó előadás, mozi, és akkor már minden rendben is van.

Gyors leltár után körülbelül így alakult nálam a „kezelés”: hat vagy hét könyv, két nagyon jó sorozat, két újévi gála-előadás, egy színdarab, egy kiállítás, egy könyvbemutató, egy kabaré és négy mozizás. Persze mindez nem három nap alatt, de jó szervezéssel simán belefért az év első hónapjába.

A könyvekről már korábban meséltem, most csak annyit mondhatok, hogy soha ne menjünk el egy Jeffrey Archer- vagy Ken Follett-kötet mellett, de Rácz Zsuzsa könyvei is megállják a helyüket.

Újév másodnapján Andi barátnőmékkel átruccantunk Kolozsvárra, ahol a nagyszerű spanyol képzőművész, Salvador Dali alkotásait tekinthettük meg a Hintz házban. Aki teheti, menjen el a kiállításra, április végéig tart a tárlat. Lehetőség nyílik megismerni a művészt festményein, rajzain, szobrain keresztül, gyönyörű aranyból készült darabokat is kiállítottak, de lenyűgözőek a történetek is, amelyek az alkotások megszületéséről árulkodnak.

Közben Marosvásárhelyen megnézhettem a Budapesti Operettszínház Újévi gáláját, amelyben többek között Dancs Annamari is fellépett több rendkívül tehetséges művész mellett. A duplaelőadást a színházban tartották, mi az elsőre kaptunk jegyet, valószínű ezért volt olyan hideg a teremben, mert nem volt ideje kimelegedni.

Érdemes megnézni Sebestyén Aba rendezésében az Alaszka című darabot is. A Kisteremben adják elő, ahol a szerző egy időutazásra hívja a nézőket, bemutatva párhuzamosan két síkon, egyrészt a kommunista rendszer utolsó éveinek hangulatát, a Fekete tengeri kirándulásokat, a gépkocsi megrendelésének és kivárásának csigalassú folyamatát, a forradalom utáni külföldi segélyek kiosztását, az árulást, a besúgást, másrészt pedig a nagyanya-anya-lánya viszony megannyi árnyalatait. Másfél órás darabról beszélünk, nem szabad kihagyni, amennyiben sikerül jegyet szerezni az előadásra.

Ami a mozikat illeti, voltak nagyon jó, jó és kevésbé jó tapasztalataim. A megnézett filmek közül a toplista élén jó magasan a Futni mentem film diadalmaskodik, ezt követi a Hogyan tudnék élni nélküled?. A két filmet szinte egyszerre kezdték bemutatni Erdélyben, és be kell vallanom, hogy Marosvásárhelyen csak akkor láttam még ennyi magyart egyszerre a plázában, amikor a Whiskys filmet vetítették. Szóval mind a kettőt meg kell nézni, a Futni mentem nekem jobban tetszett, a másiknak kicsit a hangulata a Házibulira és a Dirty dancingre emlékeztetett, fűszerezve Demjén Ferenc közismert dalaival. A másik két alkotást, amelyet megnéztem román rendezők alkotása: Moartea în vacanță és az Enescu, jupuit de viu művészfilm.

A Moartea în vacanță egy könnyű nyári komédia, amelyben a kolozsvári származású Mircea Bravo és társai tragikomikusan rávilágítanak arra, hogy miként próbálkoznak napjainkban sokan gyors és jelentős anyagi forráshoz jutni, hogyan próbálják kicselezni a fokozatról fokozatra való szakmai fejlődés és társadalmi érvényesülés szabályait. Jókat lehet nevetni a filmen, miközben egzotikus tájakkal ismerkedhetünk.

Ami az Enescuról szóló filmet illeti, arról már külön írtam itt. Még egyszer biztosan nem nézném meg, de van pár érdekesség, amit megtudhattam a szerzőről.

Január utolsó napjára marad a Hahota újévi kabaréja, próbáltam befogni a fülem, amikor erről meséltek a környezetemben, mert az előadás minden egyes percével a helyszínen kívánok szembesülni.

Ezzel le is jár az év első hónapja és egyben a lélekművelésem legfontosabb időszaka. Nem mondom, hogy ezzel ez a tevékenység idénre lezárulna, biztosan lesz még egy-két jó darab, mozi vagy előadás és sok jó könyv, de ilyen intenzitással már csak 2026-ban fogok ráharapni.