Itt is otthon, ott is itthon

György Alida volt a Petőfi Kulturális Ügynökség Magyar Írórezidencia Programjának legutóbbi marosvásárhelyi résztvevője. A zetelaki születésű, jelenleg Budapesten élő író a Studium HUB vendégeként jól érezte magát Marosvásárhelyen, ahol minden körülmény adott volt, hogy haladjon az elkezdett regényével és vezesse az irodalmi naplót.

– Miért éppen Marosvásárhelyt választotta?

– Mesterképzésen voltam itt, csak pont közbejött a covid időszak és nem töltöttem sok időt a városban, meg amúgy is a Látó szépirodalmi folyóirattal volt előzetes kapcsolatom, az első publikációm a Látóban jelent meg, és mikor láttam, hogy lehet idejönni a recidenciával, akkor nem is volt kérdés, hogy ide szeretnék jönni. A másik szempont meg az, hogy a regényemnek a témája pont a két ország közötti ingázás valamelyest és kapóra jött megélni azt, hogy itt is vagyok, ott is vagyok, sehol se vagyok.

– Hogy érezte magát Marosvásárhelyen?

– Nekem ez otthon, mert tényleg egy pár hónapot voltam itt, de ahhoz képest azt hiszem ez az egyik kedvenc városom itt Romániában és pont a legjobb időszakban jöttem, most vannak a vizsgaidőszakok, most voltak a drámaíró osztálynak a vizsgabemutatói, azokat megnéztem, meg rendezős vizsgákat is, voltam színházban, tényleg zajlott az élet, minden napra volt szinte valami.

– Mit vállalt ez alatt a három hét alatt?

– Egy regényen dolgozom és abból vállaltam két fejezetnek a megírását, két utolsó fejezet lenne, de közben dolgoztam az előző részeken is, egy-másfél jött össze, az egyiket még nem sikerült befejeznem. A ’90-es évek elején, közepén kezdődik és a 2010-es évekkel ér véget, egy fiatal férfi a főszereplő, aki itt hagyja a családját és elmegy vendégmunkásnak Budapestre dolgozni. Arról szól a regény, hogy ő ott hogyan találja meg magát, miközben itthon van a család, és vívódik, hogy haza kellene költözni, mert nyilván hiányzik a felesége, meg van két gyereke, vagyis lesz két gyereke időközben, de ugyanakkor ott szakmailag ki tudna teljesedni és e között vívódik.

– Ez mennyire fikció, és mennyire realitás?

– Édesapám kint dolgozott Budapesten több évig és ebből merítettem valamiket, de hát nyilván nagy része fikció a regénynek. Csináltam interúkat vele, vagy beszélgettünk, mondtam, hogy egyszerűen csak meséljen, vagy a munkatársaival beszélgettem Budapesten, akikkel még tartja a kapcsolatot, ők is meséltek, hogy milyen volt akkor Pesten, milyen volt annál a cégnél, de alapjában fikció.

– Zeteleki, Budapesten él, hol az otthon?

– Lassan három éve Budapesten élek a kutyámmal. Ott is vagyok, de nekem itt is otthon.

– Ismerősök, barátok vannak még Marosvvásárhelyen?

– Vannak, de egyre kevesebben, mert akiket az egyetemen ismertem meg, azok végeztek, vagy végeznek. De azért vannak még, például Albert Mária tanárnővel tartjuk a kapcsolatot és még kerülnek mások is.

– Az irodalmi naplót sikerült megírni?

– Az instagrammot élem, fotózok is és az instagrammra töltöttem fel, ott vezettem a történéseket, blog formájában, aztán majd elküldöm.

– Volt valami különleges, nem várt Marosvásárhelyen?

– Most voltak a városnapok és nagyon jól alakult, mert az egyetemről, akiket ismertem, összeverődtünk és társasággal elmentünk a Budapest Bár koncertre és az olyan jól esett, hogy itthon vagyok  és jó a társaság és  Budapest Bár koncert van.

– A szüleit is meglátogatja?

– Ők jönnek ide, mert a kutyámmal jöttem, de ő nem jöhetett ide velem, a szüleim eljöttek érte, hazavitték, most pedig, mikor indulok vissza, akkor megint jönnek és elhozzák.

– Milyen volt az írórezidencia?

– Nagyon kellemes volt, hangulatos a lakás, otthonos is, de közben nyilván kellően személytelen ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmemet az írástól. Az első hét lendületében felkeltem, írtam, készítettem valami ebédet, és délután megint írtam, este jött a barátkozás. Ezt egy hétig lehetett tartani, csak közben vizsgaelőadásokat néztem, és volt ami délben volt, éppen háromkor, vagy egymás után kettő és elment a délutáni írás. Most próbálom visszahozni ezt az ütemet.

György Alida  1995-ben született Zetelakán, Kolozsváron végzett magyar irodalom és komparatisztika szakon, tanult film- és fotóművészetet, majd Marosvásárhelyen elvégezte a drámaírás-mesterképzést. Prózát és verset is ír, első kötetének címe Hármasszabály.

Az írórezidencia programról

A Petőfi Kulturális Ügynökség Magyar Írórezidencia Programja 2019-ben indult, jelenleg 8 magyarországi, kulturális értékekben gazdag helyszínnel büszkélkedhet. A pécsi, debreceni, vajszlói, vácrátóti, nyíregyházi, kapolcsi, pannonhalmi írórezidenciák és a Magyar FordítóHáz Alapítvánnyal kooperációban működtetett balatonfüredi Fordítóház magyarországi és nemzetközi viszonylatban is egyre népszerűbbek, magyar és külföldi szerzők egyaránt vendégeskedtek és tevékenykedtek már a rezidenciák valamelyikében. 2022-ben nyitotta meg első határon túli rezidenciáját Sepsiszentgyörgyön. 2023 januárjától pedig Marosvásárhely is várja az elvonulni vágyó írókat, költőket, műfordítókat, tudósokat kéthetes időtartamtól, akár három hónapon át. Az alkotói helyszínt a Studium Prospero Alapítvány biztosítja, amely nem csak közösségi térként működik, hanem minden igényt kielégítő, 21. századi színvonalon felszerelt szolgálati lakások, apartmanok is helyet kaptak rezidens orvosok és művészek számára. Az alapítvány vezetője, Dr. Vass Levente, aki a Magyar Írórezidencia Programhoz való csatlakozás óta, elkötelezett híve a marosvásárhelyi rezidencia létrejöttének. Ahogy fogalmazott:  „Büszkeséggel tölt el, hogy 2023 januárjától mi is aktív tagjai lehetünk a Magyar Írórezidencia Programnak és támogathatjuk a tettre kész szerzőket, akik remélhetőleg termékeny heteket tölthetnek majd el vendéglakásainkban. Hiszek az alkotói elmélyülésben, így remek lehetőségnek tartom a Programot, bizakodva tekintek a közös munkára mind a vendégszerzőinkkel, mind pedig a Petőfi Kulturális Ügynökséggel!”

Fotók: Csákvári Zsigmond István