Fodor GyöngyiA kortárs költők istenképe, az aradi Irodalmi Jelen című folyóirat pódiumműsorának témája Zorkóczy Zenóbia egyéni előadóművész és Sántha Attila író, költő közreműködésével rendhagyó irodalomóra keretében bontakozott ki a főként középiskolai diákokból és tanárokból álló közönség előtt Segesváron, a Gaudeamus Házban.
,,Istenről gondolkodni már önmagában imádság, hiszen amiről gondolkodunk, belakja a mindennapjainkat, az álomba is beköltözik. A gondolat formál bennünket, és mi is formáljuk a gondolatot, az Istennel teljes gondolat termékeny és jóra vezet, az optimizmus, a derű vagy legalábbis a megnyugvás felé tereli az embert, világosat teremthetünk, nem sötétet. Kérdést feltenni a Mindenhatónak, választ kérni Tőle, ha nehéz helyzetbe kerülünk, hálával emlékezni vissza azokra a kegyelmi pillanatokra, amikor éreztük, hogy a tenyerén hordoz, uralja a mélységet, és tudása van azokról a magasságokról, amelyeket mi nem ismerhetünk, nincs földi tudástárunk hozzá – olyan kérdések, amelyek mindnyájunkat foglalkoztatnak” – fogalmaztak a népszerűsítő „verszarándoklat” szervezői. Huszonöt kortárs költő verse hangzott el a művésznő előadásában, a szerzők vetített képes bemutatása közben.
Érzelmi és/vagy értelmi intenzitás izzik a „hitek anatómiájának” önreflexív és kereső magatartásában; az önirónia és játékosság dramatikus eljárásai tükrözik a problematizálást, amely továbbgondolásra késztette a fiatal befogadókat. A feloldás olykor nyugtatóan körvonalazódik, máskor éppen elmosódik. És marad a kérdés megválaszolatlan: én–te, én–Ő vagy lehetséges előbb-utóbb az áhított mi? „Az Istenem néha nevet,/ néha engem parodizál,/ vagy nézi, mit ki nem gondola/ kedves, gógyi teremtménye.” (Sántha Attila)
Az érdeklődő közönség ajándékul kapta az Irodalmi Jelen legújabb lapszámait és a kiadó néhány könyvét, Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regényét. Felhívást és kihívást kínált az alkalom a költői hitvallások mozaikos befogadására.
Antal Erika
Szucher Ervin
