Interjú Diósi Lászlóval, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnökével

Ezt a vonatot nem kellene lekésni!

Többek közt a hazai vállalkozók által elkövetett leggyakoribb hibákra, a román gazdaságban rejlő csapdákra, az ország hatalmas költségvetési hiányára, a közel 60 százalékos eladósodottságra – hívta fel a figyelmet a portálunknak interjút adó Diósi László közgazdász, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnöke, az M&Co Training szenior trénere, aki a héten a nyárádszeredai Inkubházban Vigyázz, ha jön a vonat! címmel tartott előadást.

– Mire kell vigyázni, ha jön a vonat, ahogyan ön fogalmazott?

– Úgy gondolom, hogy a vállalkozásoknak egyértelműen idén feladják a magas labdát. Most fog eldőlni igazán, hogy melyik vállalkozás tud ellenállni ekkora változásoknak, amiket ebben az évben fogunk tapasztalni a gazdasági életben, mennyire reziliensek, mennyire tudnak –megújulni, mennyire képesek az ügyfeleikkel és ugyanakkor a munkatársaikkal is foglalkozni. Amit látunk, hogy a vállalkozásokat sújtó problémák jelentős része nem is külső, hanem belső eredetű, csak hát olyan környezetben, ami kevésbé megbocsájtó, ezek a problémák jobban kiütköznek. Nagyon sok vállalkozás nem végzi el a házi feladatot: nem elemzi rendesen a költségeit, nem elemzi figyelmesen a termék jövedelmezőségét, nem az ügyfelet állítja központba, hanem a terméket vagy a szolgáltatást, nem végez elég marketing és oktatási tevékenységet, nem fejleszti saját munkatársait, illetve elhanyagolja a piaci változásokat, nincs egy rendesen kidolgozott stratégiája. A vállalkozások, amelyek ilyen problémákkal szembesülnek, azok a következő éveket meg fogják szenvedni. Azt javasoltam, hogy elsősorban ezeken kellene segíteni, ezeken a pontokon kellene fejleszteni a vállalkozásokat.

– Milyen kockázatok rejlenek a román gazdaság tekintetében?

– A román gazdaságot mondhatjuk nyugodtan Janus-arcúnak, mert egyrészt egy fantasztikus 20 év áll mögöttünk, fantasztikus fejlődés, a bruttó hazai össztermék (GDP) és a fogyasztás is európai szinten vezető módon növekedett. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a gazdaság néhány húzó ágazata, mint például az ipari termelés, 2018 óta folyamatosan csökken. Ez jórészt azért van, mert az Európai Uniós partnereknek is csökken az ipari termelése, viszont ami az igazi probléma az a kettős deficit, ami az országot sújtja. Egyrészt a kereskedelmi deficit, tehát 4,5 milliárd euróval többet importáltunk, mint amennyit exportáltunk, a másik pedig a költségvetési hiány és az eladósodottság. A költségvetési hiány európai rekord, 8,5 százalék volt a tavaly, ennek megfelelően az eladósodottság, ami 2008 körül 12 százalékról szintről indult, az ma már lassan megközelíti a 60 százalékot, ami még mindig sokkal kisebb, mint az európai átlag. Egyrészt az egész növekedésének az üteme kritikus, másrészt pedig a finanszírozásnak a költsége kritikus, hiszen egy stabil ország, aki folyamatosan csökkenti az adósságát, mint például Görögország – hiába van több mint kétszer annyira eladósodva, mint mi –, de az ő esetükben 3-4 százalék körüli finanszírozást kapnak, mi viszont 7,5 százalék fölött. Ez hatalmas különbség, és minden évben azzal kell kezdeni, hogy ezeket a pénzeket átutaljuk a külföldi hitelezők zsebébe. Mert az Európai Unió elfogadta azt, hogy az idén 7 százalékos hiány legyen, hiszen ha nagyobb mértékben kérte volna a csökkenést az egy komoly gazdasági összeomláshoz vezetett volna. Ez egy ilyen átmeneti lehetőség, viszont hét évet kaptunk arra, hogy a 3 százalékos optimális szintet elérjük. Ez véleményem szerint nagyon sok, addig folyamatosan hozzáadódik az eladósodottság szintjéhez, és többletfinanszírozást kell majd felvennünk. Úgy vélem, ezek a fő problémák: az export hiánya, az eladósodottság, a növekvő költségvetési hiány, illetve az ipari termelés folyamatos csökkenése. A makrogazdaság egyéb részében jól állunk, stabil a bankszektor, hatalmas a Nemzeti Bank devizatartaléka, nagyon jól menedzselt a lej árfolyam. Úgyhogy nagy szinten rendben vagyunk, de azért a képet mindenképpen javítani kell még.

– Mivel magyarázható mikroszinten, hogy nagy magyarországi vállalatok kivonulnak a román piacról?

– Én úgy gondolom, hogy itt minden esetet külön-külön kell megvizsgálni, biztos vannak szabályozói különbségek, illetve az is elképzelhető, hogy nem mindenki találta meg a számítását. A román piac eléggé egyedi abból a szempontból, hogy itt kicsit más szabályok érvényesülnek, mint Nyugat- Európában. Tehát a megkereshető magasabb árrés mellé magasabb kockázatok és egy teljesen más menedzsment és növekedési kultúra is járul.

– Ugyanakkor azt is látjuk, hogy 2025-ben komoly magyarországi energetikai, útépítő, élelmiszeripari szakvállalatok készülnek beruházni Romániában, vagy akár romániai vállalatokat felvásárolni.

– Ez egy nagyon örvendetes tény, hiszen Magyarország és Románia közötti viszonyban, noha a külkereskedelem gyakorlatilag folyamatosan növekszik – igaz óriási a magyar többlet ebben a külkereskedelemben, elsősorban mezőgazdasági termékekben – az anyaországi know-how mezőgazdasági területen jól jönne Romániának. Viszont azt is látjuk, hogy a beruházások tekintetében Magyarország Romániában mindössze a 11., Románia Magyarországon csak a 33. helyen áll. Tehát bőségesen van mind a két oldalon helye a beruházásoknak.